A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

emelkedett. Wittmann János bejelentette, hogy a Délvidéki Földmívelők Egyesülete is csatlakozott a mozgalomhoz és elhatározta, hogy 148 községi testületét belépteti a Gazdaszövetségbe. E szervezkedés méreteit mutatja, hogy a Gazdaszövetség igazgató választmánya július 18.-Í értekezletén 5 örökalapító, 6 alapító, 161 rendes és 7931 évdíjas, összesen 8102 új tagot vett fel saját kötelékébe, akik négy hét alatt jelentkeztek. Ebből Csorna és vidéke 790, Gömör vármegye pedig 802 új tagot IC szervezett be. A Gazdaszövetség igazgatójának, Bernát Istvánnak az 1918. december elején írt éves jelentéséből tudjuk, az a törekvésük — ami az egész háború alatt vezette őket — hogy a „mezőgazdasági termelésnek és a mezőgazdaságból élőknek ugyanolyan elbánást biztosítani, amilyenben a többi termelési ágak, az ipar és kereskedelem, részesültek", kevés eredményt hozott. „A mezőgazdasági cikkek árai, habár a kormány kénytelen volt azokat itt-ott emelni, a főtermékeknél nem mozogtak azon a színvonalon, amit a termés fontosságának biztosítása megkívánt volna." Sérelmesnek találták, hogy a kormányok csak elkésve maximálták a „földmíves nép által fogyasztott iparcikkek" árait. Szerintük a ruházati cikkek árának maximálása keveset ért, mert a vidéknek nem biztosítottak elég mennyiségben ruhát és lábbelit. Elismerték a hadsereg részére történt rekvirálások szükségességét, de hangoztatták: azok „sok helyütt a jogos érdekek sérelmével hajtattak végre." A Gazdaszövetség 1918-ban is folytatta a gazdag- és középparasztság szervezését, és felhasználták „azon rendkívüli fogékonyságot, mely e tekintetben a gazdaközönség soraiban mutatkozott." így A Barázda című hetilap előfizetőinek száma 1918 november végére megközelítette az 50 ezret. Ez abban az időben — egy hetilap esetében — példátlanul nagy volt! Ez is jelzi a Gazdaszövetség falusi társadalmi és politikai, ideológiai befolyásának nagyságát és jelentőségét! Ehhez hozzá kell számítani a Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet országos hálózatát: 1918 december elején kötelékében volt 2092 szövetkezet, 468 263 taggal (családdal) és 2 400 000 fogyasztóval. Az éves gyarapodás 385 szövetkezet. Tehát Bernát István joggal állapította meg: hogy 1918-ban a „Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti központja fejlődése biztos és nagyarányú volt." E szövetkezet vezetősége a Gazdaszövetség céljainak előmozdítására legutolsó közgyűlésén 1 milliós alapítványt tett. A Hangya másik alapítványa „a kisgazdák gazdálkodási módjának" fejlesztésére, a többtermelés előmozdítására irányult. A Gazdaszövetség vezetősége a parasztság érdekében tett sikeres lépésnek tartotta; a 24 éven aluli cséplő-gépészek hadiszolgálat alóli felmentését és az ún. gabonaprémium határidejének meghosszabbítását. Szorgalmazták a dohánytermesztésnek a kisgazdák részére való korlátolt engedélyezését, a falvak egészséges ivóvízzel való ellátását, a falvak lakásügyeinek állami támogatását. E javaslataik felkarolására azonban csak igéretekét kaptak a polgári demokratikus forradalom előtti kormányoktól. 15 Uo. 1918. július-augusztus 239-245. 16 Uo. 1918. november-december 324-336.