A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)
SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig
mázott egyoldalú kényszer rendszabályok megszüntetését, a mezőgazdasági termékek szabad forgalmának s a kereskedelem szabadságának helyreállítását" is szorgalmazták. Javasolták a hadirokkantak, az árvák és hadiözvegyek jövőjének biztosítását. Olyan országgyűlési képviselők megválasztását támogatták, aki az „országos gazdatestületekkel, törvényhatóságuk gazdasági egyesületével s kerületük gazdaköreivel és szövetkezeteivel állandó összeköttetésben maradnak és az agrárprogram megvalósítása érdekében megalakítják az „országgyűlési gazdaszövetséget." 12 E program 1918 júniusában jelent meg a Magyar Gazdák Szemléjében. Azt természetesen A Barázda is propagálta, elsősorban a módos-paraszt előfizetői körében. Ennek jegyében történt meg 1918. április 29-én a Gazdaszövetség választmányi tagjainak módos-parasztokkal való kibővítése. Ekkor lett annak tagja — többek között — az újkonzervatív-agrárius nézeteket valló a Jász-Nagykun-Szolnok megyei 12 holdas Kuna P. András, a baranyai Patacsi Dénes módos parasztok, a liberális, agrár-demokrata Mayer János, Szabó István a Függetlenségi és 48-as Országos Gazdapárt vezetői és képviselői, Meskó Zoltán a Függetlenségi és 48-as Párt agrárius képviselője és dr. Ravasz László református püspök is. A Magyar Gazdaszövetség választmányának kibővítésével és a „Mit kíván a magyar gazda?" program közzétételével párhuzamosan az agráriusok politikai elitje úgy vélte, hogy a „teljesen züllött pártviszonyokat az agrár érzelmű képviselők tömörítésével lehetne orvosolni." Ezért június 15-én a Gazdaszövetség választmányi tagjai egy informális értekezleten megvitatták ezt a kérdést. Báró Ghillény Imre volt földművelésügyi miniszter, Hadik János gróf, Laehne Hugó, Pirkner János, Sebes Dénes és Förster Aurél felszólalása után elhatározták, hogy a terv megvalósítását szükségesnek tartják. Felkérték Darányi Ignác elnököt a további lépések megtételére. Ezzel egy időben, e terv érdekében báró Solymosi Lajos a Munkapártban mintegy 50-60 aláírást szerzett. A szervezkedő gyűlést a Köztelek kiadóba hívták össze. Ott azonban kiderült, hogy gróf Tisza István a Munkapárt vezére éppen Krolopp Hugó, az OMGE titkára által azt üzente: „az agráriusok tömörülése csakis a munkapárt keretén belül helyeselhető." A Magyar Gazdák Szemléje 1918 november —decemberi visszaemlékezése szerint tehát Tisza „merev pártpolitikai felfogása" lehetetlenné tette a más pártokban lévő agráriusok közeledését. E pártalakítási kísérlet tehát megbukott! 1 A Gazdaszövetség 1918. június 20-án tartott igazgató választmányi ülésén már kifogásolták a gabonarekvirálások nagyságát, a termelőnél maradó alacsony fejadagot és a vetőmag-kvótát és az állattartáshoz szükséges termény mennyiség felemelését követelték. Szóvá tették, hogy a magyar gabona a legolcsóbb a világpiacon. Schandl Károly dr. beszámolt a szervezkedésről, amely a legutóbbi tanácsülés óta nagy lendülettel folytatódott. Kerületi gyűlések voltak: Hódmezővásárhelyen, Adán, Jászteleken, Kunmadarason és Tiszaföldváron. Röpiratokat és programokat tízezer számban küldtek szét. A Barázda előfizetők száma 23 600 főre 12 Uo. 131-135. 13 Uo. 186-187. 14 Uo. 1918. november-december 259-260.
