A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

HALMÁGYI Pál: Kiszombor község az I. világháborúban és az idegen megszállás alatt (1914-1921). Kiszomboriak a fronton

Az 5. honvéd gyalogezred is akaratán kívül a legsúlyosabb harcok középpontjába került. A részleges mozgósítási tervnek megfelelően augusztus elején az ezredet a szerb harctérre szállították. Az általános mozgósítás elrendelése után, augusztus 18-án az orosz frontra irányították át őket. Augusztus 30-án Galíciában estek át a tűzkeresztségen. Przemysl első körülzárásakor (szeptember végén) a szegedi honvédek a várban rekedtek. Több sikeres kitörésben vettek részt a körülzárás alatt. A Monarchia csapatai október közepén felmentették a várat. A siker azonban csak időleges volt, mert november elején a cári csapatok ismét ostromgyűrűbe fogták a több százezer katona által védett hatalmas erődrendszert. Iszonyatos küzdelem kezdődött. A szegedi ezred három hónapig volt a védelem első vonalában. 1915 februárjában már nemcsak a harcokban, de végkimerülésben is sok katona halt meg. A reménytelen helyzetben elrendelt végső kitörés (1915. március 19.) fő erejében a 23. honvéd gyaloghadosztályban harcoltak az 5-ős szegedi honvédek is. A gyilkos golyózáporban, aknatűzben, a drótakadályok között több ezren estek el pillanatok alatt. A több mint 8 ezer emberből 6 ezernél többen elestek, eltűntek. A szegedi 5. honvéd gyalogezred egyetlen zászlóaljra olvadt.

3 A többiek meghaltak vagy a végtelen orosz hómezőkön vonszolták magukat a szibériai hadifogolytáborok felé. 1915. március 22-én a védők feladták a várat. A felrobbantott védművek között több mint 100 ezer katona, a kazamatákban 30 ezer sebesült került orosz fogságba. Hány és hány tábori lap indult haza Kiszomborra is, a néhány rövid, de annál fontosabb sorral „Elek és hadifogságban vagyok Oroszországban." A nagyszebeni 4. (közös) huszárezredet a háború kitörésekor a szerb határra szállították. Néhány nap múlva — az általános mozgósítás elrendelésével — őket is útnak indították a galíciai frontra. A szegedi 3. honvéd huszárezred szintén augusztus végén érkezett meg az orosz frontra, ahol azonnal harcba vetették őket. A bátor lovasrohamuk elvérzett a gyilkos géppuska és aknatűzben. Az élen vágtató 1. század 150 emberéből 42-en, az 5. századból csak 26-an jöttek vissza.

4 E tűzkeresztség már ízelítőt adott az 1914 őszi-téli súlyos harcokról. A szegedi huszárok ott harcoltak a híres limanowai győztes csatában (1914. december) és a nagysikerű gorlicei áttörésben (1915. május). 1915 végére a központi hatalmak az orosz csapatokat kiszorították Lengyelországból és Galíciából. A front ezután hosszú időre megmerevedett és kialakult az állóháború. 1915-tel lezárult a háború első szakasza. A másfél éve dúló harcok eredményeképpen a frontvonalak mélyen az ellenséges országok területén — Franciaországban, Orosz- Lengyelországban, Szerbiában, Montenegróban —, vagy a határvidéken — az Isonzó mentén, Dél-Tirolban, Kelet-Galíciában — húzódtak. A harmadik háborús évben az óriási emberveszteségek pótlására a hadkötelezettség korhatárát 50-ről 55 évre emelték. Az 1916 nyarán kibontakozó nagy orosz támadás elhárításában oroszlán szerep jutott a szegedi huszároknak. 1916 őszén újabb ellensége támadt a Monarchiának. Az addig csendben kiváró Románia, a nyári orosz sikereken fölbuzdulva, Erdély és a Tiszántúl megkapásának reményében titkos egyezménnyel csatlakozott az antanthoz. Az Erdélybe augusztus 3 Uo. 24. 4 Uo. 32.