A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MEDGYESI Konstantin: Kisvárosi demokráciaépítkezés és a rendszerváltó makói polgármester

Dán János (kisgazda helyi politikus, 1998 és 2002 között országgyűlési képviselő): — Sánta doktor úrnál azt tapasztaltam, mire igazán belejött volna a polgármesterségbe, addigra letelt a ciklus. Nagyfalusi Mária (1990 és 2002 között önkormányzati képviselő): — Sánta nagyon befolyásolható. Feltűntek mellette olyan emberek, akik nem mindig jó tanácsokkal látták el, ő pedig ezeknek hitt. Emiatt bukott meg az 1994-es polgármester-választáson. Orbán Imre (történész, a 90-es években cserkészparancsnok, 2000-től a Jobb Makóért Egyesület elnöke, 2002-től önkormányzati képviselő): — Annak, hogy Sánta Sándor nem tudta hivatalát megőrizni, egyaránt voltak objektív és szubjektív okai. A rendszerváltozást az emberek szélesebb körében országosan kiábrándulás követte. Ezt a hangulatot Makón aligha lehetett megváltoztatni. Ennek tükrözői és fokozói voltak azok a támadások, melyek Sánta polgármestert főként liberális részről érték. Ezek az erők a polgármesterváltást követően majd hamar összefognak a városvezetésbe visszakerült, korábbi, bukott rendszer prominenseivel. Az kedvezőbb, hogy az MSZMP-t fölváltó MSZP részéről a Sánta polgármestert érintő reagálások visszafogottabbak, hisz 1989 még azért túl közeli, az utódpárt helyi pártszervezetének belső erőviszonyai rendezetlenebbek, sőt, többesélyesek voltak. Ugyanakkor a párt támogatottsága sem „veszélyes". Kardinális kérdéssé lett a kisgazdákat országosan jeUemző megosztottság. Ezen ugyan helyben sem sikerült úrrá lenni, mégis az 1994-es választások adatai mutatták, még mindig a kisgazda gondolkodás az uralkodó a makói polgárok között. A Sánta Sándort támogató erők meg tudták volna őrizni pozícióikat. Ugyanis a makói közvéleménynek még a polgármesterrel nem szimpatizáló része is elismerte, hogy Sánta nem pazarló vezető, kerüli a fölösleges reprezentációs kiadásokat, pénzügyüeg tiszta, személyével kapcsolatban semmi kétes gazdasági machináció nem merül föl, szinte erejét meghaladón dolgozik, és a nehéz viszonyok között, az összeomlott kommunista rendszer romjain a városban lassan az előrelépés jelei is mutatkoztak. A teljesítmény megítélésében persze — a demokrácia szabályainak megfelelően — különbségek voltak, idővel újak is keletkeztek. A győzelemhez elegendő lett volna az alábbi két, egyébként komoly probléma egyikének a megoldása. Az első: a közvetlen munkatársak alaposabb megválasztása. A polgármester közvetlen környezetében jóhiszeműen olyanoknak is bizalmat szavazott, akikről később kiderült, nem lojálisak, sőt eUene fordulnak. A második: a református oktatás, azaz ha a katolikus meUett megszervezik a belvárosi református egyházi oktatást. Ha az akkori Kun Béla Általános Iskolában, mely eredetüeg a református gyülekezeté volt, egy egyházi intézményt szervez — ezt a közvélemény 1989 után elfogadta —, az lényegesen befolyásolja a közgondolkodást, a város hangulatát. Itt persze azt is tudnunk kell, hogy a református oktatás megszervezésének kísérlete 1989 után nem városi, polgármesteri akaraton bukott meg, ezt sokkal inkább a belvárosi református egyház akkori vezetésének tehetetlensége eredményezte.