A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MEDGYESI Konstantin: Kisvárosi demokráciaépítkezés és a rendszerváltó makói polgármester

Mindezek után még mindig meglepetést keltett, hogy az egymás ellen induló kisgazda jelöltek versengése „váratlanul" MSZP-s győzelmet hozott. A nevető negyedik lett a befutó. Sánta kis különbséggel szorult a második helyre. Sánta Sándor: — Nem keUett szomorúságba esnem. Nem buktam meg, csak nem választottak újra. Nem volt ez akkora fájdalom. Nem játszottam az újraválasztásomra. Amennyiben ezt teszem, akkor megpróbáltam volna mindegyük kisgazda táborral jóban lenni. Ha így politizálok, akkor az 1994-es polgármester-választáson nem indul három kisgazda jelölt. Én belelkesedtem az együk kisgazda vonulat meUett, melyüket a legdemokratikusabbnak tartottam. A parasztságnak azonban nem tetszett a demokrácia, Torgyán keUett, a vezér, aki megmondja, hogy merre, meddig. Ez a poütikai hiba vittel el a polgármesterséget. Ami azt ületi, nekem a polgármesterség nem volt mindig igazán csábító, többet akartam. Az együk Torgyánnal szembeni kisgazda csoportnál komolyan felmerült a nevem, mint főtitkáré. Nagyfalusi Mária (1990 és 2002 között önkormányzati képviselő): — Sánta olyan, mint egy gyerek. Ha nincs meg a játéka, akkor nagyon keU neki. Amennyiben már megvan, akkor nem igazán akar vele játszani. Dán János (kisgazda helyi politikus, 1998 és 2002 között országgyűlési képviselő): — Sánta doktor úr mindig eszmékben gondolkodik, ami nagyon helyes. Megrágja a dolgokat, esetenként a döntéseit is megváltoztatja, ez az ő szíve joga. Gilicze János (1990-től önkormányzati képviselő, MDF): — Sánta Sándor nem erre született. Nem tudott egy ütőképes polgármesteri hivatalt maga mögé áUítani. Túlbonyolított dolgokat, túlkeverte sokszor a kártyát. 0 egy orvos meg művész, nagyon sokoldalú, fest és ír. Nem biztos, hogy egy jó polgármester üyen anyagokból keU, hogy összegyúrva legyen. (Tóth Attila művészeti író Sánta Sándorhoz írott leveléből) „Kedves Sándor! Bár nem lehetek jelen kiáUításod megnyitásának várakozásokkal teli pülanataiban, azért régi ismeretségünk és a festészettel kötött közös barátságunk okán mégis szeretném megosztani gondolataimat festői munkálkodásodról. Műkor tegnap megnéztem félig megrendezett kiáüításodat, újabb képeid láttán az volt az első örömöm, hogy habár elcsábított a közélet az ecset meUől, de mégsem hagytad el igaz szerelmedet, a festészetet. Kevesekről mondható el az ugyanis, hogy oly kendőzetlen őszmteséggel vállalják önmagukat és lelkivilágukat festészetükkel, mint Te. Mióta csak festesz, kamaszos gátlásokkal vegyes édes keserű küzdelemmel rendezed érzéseidet (...) A portré csak a hozzád közelebb áüók közül készülhet. Apádról, anyádról, családod tagjairól. De éppen üyen meghitt vaUomásos és szerelemes viszony világít át szeretett városod, Makó tornyairól, házairól