A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MEDGYESI Konstantin: Kisvárosi demokráciaépítkezés és a rendszerváltó makói polgármester

Dr. Búzás Péter VB titkár: Személyes véleményem a következő (...) A jelenlévők tűrőképességén belül maradó indoklás a javaslat mellett elfogadható. Semmiképpen nem jogellenes. Egy az elhangzotthoz hasonló néhány perces ismertetés nem jogellenes. A másik pártnak is módjában áll saját jelöltjét véleményével támogatni Dr. Rácz Árpád, az Ügyrendi Bizottság elnöke: Makó városban a megválasztott települési képviselők száma 27 fő. A leadott összes szavazatok száma 27. A szavazólapon szereplő Dr. Sánta Sándor polgármesterjelölt 15 igen szavazatot kapott (...) Őt a képviselőtestület polgármesternek választotta." Gilicze János (1990-től önkormányzati képviselő, MDF): — A polgármester-választás titkos volt. Nem derülhetett ki, hogy ki kire szavazott. Tagja voltam akkor az ügyrendi bizottságnak. Azt tapasztaltuk, valaki, aki Sántára szavazott, direkt behajtotta a szavazólapot. Talán így volt megbeszélve: „gyerekek, én meüettetek, vagyis Sántára szavazom, s hogy lássátok, ezért behajtom a szavazólapom alját." A bizottságban természetesen ott ültek Sánta Sándor hívei is, meggyőződhettek arról, hogy úgy szavazott-e az illető, ahogy meg lett beszélve. Ezt a személyt nagyon sokan Vida Sándorral azonosították. Vida Sándor (MDF-es, majd MIÉP-es politikus, 1990 és 1994 között önkormányzati képviselő): — Tisztázzuk, kükből áüt össze a képviselő-testület: kisgazdákból, MDF-esekből, SZDSZ-esekből, egy fideszesből és egy szerencsétlen munkáspártiból. Itt, helyben, a kisgazdákon kívül mindenki eUenzékbe vonult. Ezért eshetett meg az, hogy a Sántával szembenáUók, így a helyi MDF és az SZDSZ is, Süket ügyvédet szerették volna polgármesternek. Miután én jobboldali ember vagyok, nem voltam hajlandó arra, hogy a szabaddemokrata polgármester-jelöltre szavazzak. Nem tudom, miért akart Süket — jól menő ügyvéd létére — polgármester lenni. Végül 1998-ban összejött, hogy alpolgármester legyen. Szóval úgy gondoltam, a jobboldali jelöltre keU szavazni. Voltak barátaim az MDF-ből, akik ezt a szememre vetették, de ez engem nem érdekelt. Nem voltam olyan megalkuvók, mint ők. — Tehát Ön volt az, aki átszavazott. Valóban meg is jelölte a szavazócédulát? — Ugyan. Ez a szavazócédula-megjelölés egy másik történet. A négyigenes népszavazáshoz köthető. Ott esett meg, hogy az együk szavazóbizottsági tag szondázni akarta a választók akaratát. Megjelölt egy-egy cédulát, így szeretett volna ugyanis megbizonyosodni arról, hogy az ülető miként szavazott. Bejött neki, a Janus arcú úr később képviselő lett, természetesen már nem azokban a színekben. — Hallani olyat, hogy Ön azért szavazott Sántára, mert cserébe kapott is valamit? — Mire gondol? — Azt mondják, ezért bízta meg a városháza az Ön cégét kommunális munkákkal. — Ismétlem! Sánta Sándor ízig-vérig jobboldali politikus, és én, mint jobboldali, más választást nem ismerek. Amiről beszél, az egy három évvel későbbi