A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MIKLÓS Péter: Népbírósági perek hódmezővásárhelyi lelkészek ellen (1947-1949)

Beszédét folytatva a páter kifejtette, hogy az „istentelenek" 5000 papot internáltak, 700-at pedig méreginjekcióval meggyilkoltak. Majd így folytatta: „Ezek azt mondják, hogy nincs isten, ki akarják ölni az emberek lelkéből a vallásos érzelmet, hogy ezzel megalapozzák világi hatalmukat az emberek fölött. Nektek, kedves gyermekeim nagyon óvatosnak és elővigyázatosnak kell lennetek, nehogy cukorral, cirkusszal és footballal elcsábítsanak benneteket, mert ha elkap benneteket a bűnös világ szennyes áradata, onnan nincs többé kiút az üdvösséghez. Az iskolában jó példával, imádsággal szerettessétek meg magatokat és rajtatok keresztül istent a más vallásúak és az istentelenek gyermekeivel, mert ők el vannak tévelyegve." Kétségtelenül patetikus és didaktikai felhangoktól sem mentes mondanivalóját a következő szavakkal zárta: „Önmegtagadóknak keü lennünk, akik legyőzhetetlenül hiszik a vallás fontosságát, mert csak így válhatnak félelemnélküli katolikusokká, ezáltal biztosíthatják vallásunk, egyházunk győzelmét az istentelenek felett."

9 A tárgyaláson Könyves tagadta, hogy beszédével a demokratikus államrend eüen akart volna izgatni. Kifejtette, hogy beszédének alapgondolatait Mindszenty József hercegprímás 1948. szeptember 1-jei körleveléből, valamint XII. Pius pápa (Eugenio Paceüi, 1939-1958) 1947 karácsonyán elmondott beszédéből merítette. Az internált és elpusztított papokra, mint a fasizmus és a nácizmus áldozataira utalt, s adatait Havass Géza könyvéből merítette.

10 A népbíróság előtt négy tanú — három szóbeli és egy írásbeli vaüomással — állította és bizonyította, hogy a fönt ismertetett és idézett beszédet a jezsuita szerzetes elmondta.

11 A népbíróság enyhítő körülményt nem észlelt. Súlyosbító körülményként fogta viszont föl, hogy „a vádlott mint pap templomban mondotta el, ahogy éppen az ifjúsághoz intézte, akiknek a lelkét könnyebb befolyásolni".

12 Sőt a bíróság a védelem által előterjesztett tanúk meghaügatását és az ügyvéd által javasolt bizonyítást is meüőzte, mert „a kihaügatott tanúk vallomása alapján tisztázottnak és elbírálhatónak találta"

13 az ügyet. Ennek alapján a szegedi népbíróság 1948. december 22-i ítéletében Könyves Tibort négyévi szabadságvesztésre ítélte, valamint tíz évre elfutotta hivatalától és poütikai jogainak gyakorlásától. A teljes fölmerült perköltség is őt sújtotta, ezt azonban a bíróság behajthatatlannak nyüvánította. A Népbíróságok Országos Tanácsa 1949. június 13-án meghozott ítéletében az elsőfokon eljáró szegedi népbíróság ítéletét megsemmisítette. Helyette a következőképpen „3 /:három:/ évi börtönre, mint főbüntetésre, 10 /:tíz:/ évi hivatalvesztésre és politikai jogainak gyakorlatának ugyanilyen tartalmú felfüggesztésére, továbbá feltalálható vagyonának 1/3 /:egyharmad:/ részének elkobzására, mint meüékbüntetésre"

14 ítélte a hódmezővásárhelyi papot. Az indoklásban a NOT öt szakbíróból álló tanácsa kifejtette, hogy a szegedi népbíróság „a bűnösségi körül8 CSML SZNI NB 1552/1948. 19. 9 CSML SZNI NB 1552/1948. 19. 10 Vö. Havass Géza: Az örök nagyhatalom. A katolikus egyház helyzete az öt világrészen a II. világháború után. Szeged, 1947. 11 CSML SZNI NB 1552/1948. 19-20. 12 CSML SZNI NB 1552/1948. 20. 13 CSML SZNI NB 1552/1948. 20. 14 CSML SZNI NB 1552/1948. 22.