A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)

Elöljáróban továbbá röviden átfutjuk az északi országok hadba-keveredésük előtti helyzetét, diplomáciai irányultságukat. Ezek az államok 1939 szeptember végén Koppenhágában konferenciát tartottak, s a kiadott kommüniké kimondta, hogy az északi államok erős elhatározása továbbra is szigorúan ragaszkodni a semlegességhez, és fenntartani kereskedelmi kapcsolataikat még a hadviselő országokkal is. Stauning, Dánia miniszterelnöke az újév (1940. január 1.) alkalmából elmondott rádióbeszédében ismételten hangsúlyozta, hogy Dániának feltétlenül ragaszkodnia kell a semlegességhez, mert bármely irányban történő beavatkozása egyértelmű volna a halállal. A három és félmillió lakosságú Dánia nem tudná megvédeni 5 000 km-es határát.

4 Ezekben a napokban Dániában, Norvégiában és Svédországban az a hír kezdett terjedni — közölte a szentesi újság —, hogy Németország ezeket az államokat Belgiummal és Hollandiával együtt Berlinbe semleges konferenciára hívja meg. Azt a hírt azonban nem erősítették meg, mely szerint Ribbentrop német külügyminiszter már szét is küldte a meghívókat az érdekelt országok külügyminisztereinek.

5 A fenti kezdeményezéssel a német diplomáciának nem lehetett más célja, mint félrevezetően azt a látszatot kelteni, hogy nem áll szándékában ezeknek az országoknak a semlegességét megsérteni. Ezzel Angliában és Franciaországban is azt a gyanút szétoszlatni, legalábbis altatni, hogy Németország nem akarja ezeket az országokat bekebelezni, hogy a szövetségesek ellen indítandó hadjáratát ezáltal is biztosítsa. 1940. február 24-én Dánia, Norvégia és Svédország külügyminiszterei ültek össze tanácskozásra Koppenhágában, a skandináv államok közös akciójának — melyről bővebbet a sajtó nem közölt — részletei felől határozni. Ismételten megerősítették, hogy sem Németország, sem a szövetségesek érdekkörébe nem hajlandóak beállni. A koppenhágai tanácskozást követően a stockholmi Socialdemokraten című lap azt írta, hogy Svédország visszavonhatatlanul kitart semlegessége álláspontja mellett, mert Svédország és a másik két skandináv állam sem hajlandó részt venni a nagyhatalmak közötti háborúban. A koppenhágai értekezlettel kapcsolatosan egy londoni hírközlés annak a véleményének adott hangot, hogy Dánia, Norvégia és Svédország minden erejét a háború mielőbbi befejezésének elősegítésére veti latba.

7 A magyar sajtó március 19-i számaiban olvasható, hogy az északi államok közt fontos diplomáciai tárgyalások folynak, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország védelmi szövetségre lépnek egymással. Hírrel összefüggésben indult el egy magát fel nem fedő magyarázat, hogy az északi országok védelmi szövetségének megkötése a háborús veszedelem lehetőségeit növeli, mivel a skandináv államok Q eme szövetségével szemben német politikai körök bizalmatlanul viseltetnek. E titokzatos közlemény azt sugallja, hogy Németország ráteszi a kezét a skandináv államokra, ilyen szövetség létrejöttét nem tűri el. A március 21-i stockholmi jelentés 3 Alföldi Újság (Szentes) 1939. szeptember 21. 4 Szentesi Napló 1940. január 3. 5 Szentesi Napló 1940. január 19. 6 Szentesi Napló 1940. február 24. 7 Szentesi Napló 1940. február 27. 8 Szentesi Napló 1940. március 19.