A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)

sietve és mentegetőzve arról beszél, hogy Finnország és a skandináv országok között szó sincs katonai szövetség megalakításáról, pusztán védelmi szövetség megkötéséről tárgyalnak. A katonai szövetség megkötését ugyanis lehetetlenné tette — hangzott a magyarázat — Finnország és Oroszország között létrejött békeszerződés egyik pontja.

9 Ez utóbbi kijelentés azonban nem tántorította el Németországot abbéli szándékától, hogy meg ne támadja Dániát és Norvégiát. A Messagero című olasz újság március 31-i száma arról adott tájékoztatást, hogy a skandináv államokat Anglia a legszigorúbb ellenőrzés alá vonja. Természetesen itt mindent elkövetnek — jegyezte meg a magyarázat —, hogy ezek az országok lehetőleg minden összeköttetést megszakítsanak Németországgal. Maga Németország is erélyesen lépett fel ezekkel az országokkal szemben. Egyre több jelentés számol be arról — írta az olasz lap —, hogy a németek főként dán hajókat süllyesztenek el, mivel azok élelmiszert szállítanak Angliának.

10 Az olasz lapból egyértelműen kitűnik, hogy a skandináv államok úgy Németország, mint a szövetségesek szempontjából ebben a pillanatban kulcsfontosságú szerepet játszottak, s ezáltal kettős nyomásnak voltak kitéve, de természetesen a német nyomás erőszakosabb jellegű volt. Az április 3-ra Londonból érkező tájékoztatás is akként nyilvánult meg, hogy a semleges országok sajtója egybehangzóan megállapítja, a blokád intézkedések végrehajtása elsősorban a kis nemzeteknek okoznak károkat, s főként Dánia szenved a blokádharc miatt.

11 Közvetlen Dánia és Norvégia megtámadása előtt Németország stockholmi nagykövete kormánya megbízásából jegyzéket nyújtott át a svéd kormánynak. A jegyzék különféle kéréseket — amelyeket a sajtó nem közölt — tartalmazott. Svéd részről titkos ülésen vitatták meg a németeknek adandó választ. A válaszjegyzéket április 10-én a reggeli órákban adták át a német követnek. A válaszban a svéd kormány kijelentette, hogy továbbra is szigorúan semleges kíván maradni, és nem vesz részt semmiféle akcióban, amely Németország részéről Dániában és Norvégiában zajló katonai intézkedések ellen irányulna. Végezetül cáfolták azokat a híreket, hogy Svédország aknákat rakott volna le a kikötői előtt. Németország ezzel a diplomáciai fellépésével biztosította magát, hogy Svédország részéről nem érheti beavatkozás a két skandináv ország ellen vívott háborújában. Dánia és Norvégia meghódításának terve „Weserübung" fedőnevet kapta. A Weserübung nem Hitler agyszüleménye volt, mint az összes többi, hanem egy ambiciózus tengernagyé és egy pártmunkásé. Ez volt a német katonai hadművelet egyetlen olyan felvonása, amiben döntő szerephez jutott a német tengerészet. A német haditengerészet már régen szemet vetett északra. Németország ugyanis nem rendelkezett közvetlen kijárattal a nyílt óceánra. A keskeny északi-tengeren aknazárból és hajózó őrjáratokból feszes hálót tartottak fent a Shetland-szigetektől Norvégia partjáig, s bezárták a birodalmi haditengerészetet, komoly sikerrel akadályozták meg a tengeralattjárók kitörési kísérleteit az Atlanti-óceán északi részére, és távol tartották a német kereskedelmi hajókat a tenge9 Szentesi Napló 1940. március 21. 10 Szentesi Napló 1940. március 31. 11 Szentes Napló 1940. április 3. 12 Eger 1940. április 10.