A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MARJANUCZ László: Szociálpolitika Makón a két világháború között

szükséges telkeket olyan egyénektől kellett igénybe venni, akik maguk is szegények, kisemberek, s így ez a szép szociális kezdeményezés sok egyenetlenséget okozott.

21 A szociális telekosztás önkormányzati feladat volt a Belügyminisztérium felügyelete alatt. Makó főleg a munkásház-építést szorgalmazta. A gazdasági munkásság helyzetének javítása érdekében bontakozott ki a munkásházak szaporítására irányuló állami és törvényhatósági törekvés. Munkásaik számára eddig is létesítettek lakóházakat különböző vállalkozók, gyártulajdonosok, de az állam effajta tevékenysége nem kötődött szolgálati viszonyhoz, hanem kifejezetten a városi szegénység lakáshoz juttatását szolgálta. Az első munkásházakat még a századfordulón, 1898-1902 között építették föl a Kenyérvágó dűlőben, de törlesztési ügyei még 1929-ben is tartottak. A gazdasági munkáslakások építése folytatódott 1928-ban. Nagy szociális alkotás volt, mert sokat könnyített a szegény munkásnép lakáshelyzetén. A hatósági nyelvben a „szegény" és a „munkás" név majdhogynem szinonimák. Több száz család megszabadult az örökös lakásgondoktól, és aránylag csekély áldozattal családi házhoz jutott. A kormány által eredetileg támogatott falusi kislakás építési akció (FAKSZ= Falusi Kislakásépítési Szövetkezet) csak azoknak a földnélküli munkásoknak folyósította a hosszú lejáratú kedvezményes anyaghitelt, akik földreformeljárás során jutottak házhelyhez. E feltevés mellett Makón egyetlen munkásház sem épült volna meg, mert itt a házhely rendezési eljárás be sem fejeződött. A megye alispánja, fölismerve a kérdés jelentőségét, a falusi kislakás építési akciót Makón oly módon tette eredményessé hogy a törvényhatósággal az ardicsi részben mintegy 400 házhelynek való földet megvásároltatott, azt kiparcelláztatta és a kölcsönben részesített munkásházigénylőknek 3 évi törlesztés mellett átadta. Egy-egy házra 125-250 négyszögöl telek jutott. így vált lehetővé, hogy a FAKSZ által egy-egy házra folyósított 1500 P anyaghitelből 360 db. munkásház épült 1927-ig, és az igénylőknek átadták őket. Tehát a jogosult házigénylőknek fejenként 1500 P hitelt folyósítottak. A munkásházak 1 szoba-konyhából és kamrából álltak, s a bevált vert falból épültek. Ha figyelembe vesszük, hogy a kamattal és tőkével együtt félévenként 55 P-t kellett a telekvételár nélkül törlesztenie, ami havi 5-10 P házbérnek felelt meg, érthető, hogy nagy terhet vett le a vármegye sok munkáscsalád válláról. A megyei törvényhatóság áldozatvállalása nélkül az építési akció meghiúsult volna. A munkásházak építésével egy egész városrész keletkezett az ardicsi szántóföldek helyén. A megye artézi kutat fúratott a telepen, a város pedig a legszükségesebb közműveket létesítette: járdákat épített, viüanyvilágítással látta el az utcákat, amelyeket a képviselőtestület az elszakított területek városairól, folyóiról nevezett el. Az egész munkásház telepet pedig Vertán Endre vármegyei másodfőjegyzőről Vertán-telepnek nevezték el. O vásárolta meg a házhelyeket az egyes tulajdonosoktól elég olcsón, az államépítészeti hivatallal fölparcelláztatta, végül a házakat fölépíttette. Szociális jelentősége nagy volt, mert a 1927-ben mintegy 340 földnélküli mezőgazdasági munkás jutott családi házhoz. Ezzel az Országos Földrendező Bíróság által indított házhelykiosztási eljárás szinte fölöslegessé vált, mert a házépítés ügyének megyei megoldása Makónak kedvezőbb volt. Társadal21 Alispáni jelentés, 1926, 57.