A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MARJANUCZ László: Szeged és Temesvár. A Délvidék regionális centrumai

gazdasági kísérleti telepnek „használta" a hatalom a XVIII. században, s az uralkodó első Magyarországi „örökös tartományává" akarta szervezni. Itt lényeQ gileg törekedtek másra, mint az ország bármely más részében. A különleges hatalmi törekvések földrajzi területe fölölelte az Alföld déli peremét, a Maros Tisza és az Alduna közötti 7151 négyzetkilométeres körzetet. Nyugati része termékeny síkság (búza, kukorica, szőlő), többi része dombvidék. Gazdaságilag dinamikus és sokoldalú (mezőgazdaság, bányászat, ipar) fejlődés jellemezte tartományként és a későbbi megyei fölosztásban egyaránt. Rögtön hozzátesszük, hogy a Délvidék másik régiója, Bácska is fejlett mezőgazdaságáról volt híres, bár kis fáziskésést mutatott a Bánsághoz képest. Ez a termelési profil döntően természetföldrajzi adottságokra vezethető vissza, de Temesvár ipari fejlesztése hatalmi akarat is volt. Jelentősek voltak a településrajzi különbségek is. Az Alföld északi peremén és a Temesközben közepes, sőt helyenként kicsi, 3000 leieknél átlagban kisebb népességű falvak jöttek létre, míg belső tájain óriásfalvak és a tanyavilág. A déli rész sakktábla alaprajzú, mérnöki tervezésű falvaknak a vidéke, a középső tájék tartozéktelepülésű mezővárosoknak adott helyet. Bácska falvai néhol már elérték az óriásfalvak méretét, jóllehet az is XVIII. századi sakktábla-belsőségű telepítés volt.

9 A Bácskától és Temesköztől északra található a tanyás óriásfalvak területe. Hódmezővásárhely vagy Szeged megélhetésében ez a leglényegesebb vonás, míg Bácska és Bánát gazdagon termő mezőgazdasági tájain aránylag fejlett városmag jött létre. Még ott is, ahol a városmag vonzó köre csak a maga közigazgatási területének határáig terjedt, ha az elég tágas volt. Itt tehát nem volt szükséges, hogy nagy határukból élj ennek meg a városok (Zombor, Zenta, Nagybecskerek, Pancsova). Ezzel szemben az alföldi városok valójában kicsiny városias magjai egy-egy óriásfalunak. A városias magok tehát a már meglévő óriásfalvakban utóbb születtek, s létüket az őket világra hozó óriásfalu határából táplálkozó gazdagsága tartotta fenn. A nagy határ városiasító hatása abban is megragadható, hogy segítette a falut a vonzókör terjeszkedése szempontjából fontos vasútvonalak megszerzésében. Szegednek — ellentétben a Délvidék más városaival — a középkorban kezdődő, bár közben elhalványodott, de soha meg nem szakadt városi múltja van. Itt az óriási határ megszerzése nem kezdete újkori fejlődésének, ami azután óriásfaluban folytatódott és városmag születéséhez vezetett volna, hanem csak közbeékelt esemény. Már régen fennálló város tett szert nagy határra, s életében az utóbbi csak akkor jutott nagyobb szerephez, amikor igazi városias életének tápláló erői átmenetileg ellanyhultak. Szegedet már meglévő régi súlya segítette, hogy a XIX. századi általános városfejlődésből valamennyi más alföldi településnél nagyobb mértékben részesüljön.

10 Szeged és Debrecen nem óriásfaluból született, mint pl. Nyíregyháza, de újkori fejlődésében az óriásfalvakhoz hasonlóan nagy szerepet játszott saját határa. 8 SZENTKLÁRAY Jenő: Temes vármegye története. Budapest é.n. 9 RÁCZ István: A török világ hagyatéka Magyarországon. Debrecen 1995. 10 BULLA-MENDÖL: i. m. 171.