A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MARJANUCZ László: Szeged és Temesvár. A Délvidék regionális centrumai

Szeged folyami átkelőhely volt a Tiszán a Maros torkolata alatt. Az átkelőhelynek és a két folyó vízi útjának hadászati és forgalmi jelentőségét hangsúlyozta a szorosan a Tisza partján, ármentes szigetekre települt vár és a köréje szerveződő város már a középkorban. Mindkettő fönnmaradt a török időkben, de környékükön nagy volt a pusztulás. Szeged iparos-kereskedő népessége ekkor eUanyhult, viszont mint khász város igen nagy határt szerzett a kiskun pusztákból. A városias élet föllendülése a Körös-Maros köz, de különösen Bácska és Temesköz újranépesedésével és e tájak virágzó mezőgazdaságának kibontakozásával indult meg: Szeged vonzóköre a XIX. században dél és délkelet felé messze ki terjedt („a szögedi nemzet"). Temesvár településrajzi adottságai annyiban hasonlóak, hogy a hajózható Bega-csatorna mellett fekszik. Korábban a Bánság, a 19. században Temes megye központja. A török alóli fölszabadulás után hamar városias jelleget öltött, és a Bánságra, majd a három vármegyére (Temes, Torontál, Krassó-Szörény) kiható katonai és közgazdasági, közlekedési és közigazgatási gócponttá fejlődött. Ezt a szerepét két évszázadon keresztül megőrizte. Főleg gazdasági súlya miatt maradt meg a termékeny Bánát központjának, s a Délvidék legjelentősebb gyárvárosának mindvégig. A másik azonosság a városkép sokáig megtartott várjellegéből adódott: a Belvárost a XX. századig köralakban falak vették körül, amely még 1848 előtt is sánccal megerősített erődítmény volt, ahová 3 kapun lehetett bejutni. Tehát a vár itt is fontos városképző elemnek bizonyult. Szerkezetileg a várra, belvárosra és a meglehetősen távoli elővárosokra (Josefstadt, Fabrikstadt) tagolódott, amely azonban nem azonos Szeged története háromosztatúságával. Végezetül rámutatunk az igen lényeges társadalomtörténeti különbségekre. Szemben, pl. a Nyírséggel az itteni óriásfalvakban sokrétű, mozgékony szellemű társadalom élt, közöttük sok feltörekvő zsellérrel. Ugyanez mondható el a Bánság úri kötöttséget nem ismerő telepes parasztjairól is. Temesvár és Szeged regionális centrumhelyzetében, polgárosodásában nagy szerepet játszott előnyös közlekedés-földrajzi adottságuk. Temesvár felemelkedéséhez, pl. hozzájárult, hogy már a Bánság korai kolonizációja idején is fontos útvonalak haladtak rajta keresztül: az Arad-Temesvár, Szeged — Temesvár és a Temesvár — Lippa közöttiek. A kedvező közlekedés-földrajzi helyzet miatt már az első telepítések során kitüntetett figyelemben részesült ez az ipartelepítésre alkalmas központ és földművelésre alkalmas környéke. Temesvár közlekedési súlyát mutatja, hogy múlt századi vasútvonalai 9 irányban ágaztak el. Szeged közlekedési helyzete már a török kiűzése után kedvezően alakult. A Budától Nagyszebenig vezető közlekedési főútvonal áthaladt itt is. A fejlődés szempontjából ez fontos tény, mert a főútvonal átszelte a fél országot, s Szegedet az ország központja illetve az Erdély közötti forgalom közvetítőjévé tette.

11 Különösen a hadsereg és hadiszállítások céljaira használták ezt az utat Temesvárig. Pest és Temesvár közötti távolságot a lovas hadiszállító szekér két hét alatt tette meg. Temesvár szerepe akkor nőtt meg a közúti forgalmazás területén, mikor 11 VERCSERNYÉS János: Újszentiván története. Kézirat.