A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

HALMÁGYI Pál: Irány: Arad – Temesvár! A Magyar Királyi Honvédség utolsó önálló hadművelete a II. világháborúban

láspontja Vingára települt, a Deszkről indult zászlóalj pedig a Nagyszentmiklós-Temesvár úttól északra eső területet szállta meg. Az előre mozgás itt megállt és néhány napos fegyvernyugvás következett. Hiába próbálták a Temesvárról a román vonalakon keresztül kicsúszott magyarok rávenni a honvédeket, hogy addig támadjanak a városra, míg a gyorsan közeledő orosz erők be nem érkeznek. A honvédek — érthető okból — nem mozdultak. Ezek a civilek néhány nap múlva pontosan jelezték azt is, hogy megérkeztek az oroszok Temesvárra és folyik a kirakodásuk az állomásokon. Bondor főhadnagy följegyezte, hogy sem a magyar, sem a német légierő nem zavarta a kirakodást.

10 A szeptember 13-án megindult magyar támadás legfőbb célja: A Maros völgy pálosi kijáratának elfoglalás volt. A síkságon arcból vezetett támadások a pálosi szorost őrző magaslatok ellen azonban sorra eredménytelenek voltak. Aradkövi elfoglalása után már északról, a hegyeken át is támadhattak a magyar egységek és lassan előre haladtak. Szeptember 15-én újabb magyar erő, a 20. gyaloghadosztály is megérkezett Arad körzetébe. Szeptember 17-én a 6. póthadosztály nehéz harcok után végül elfoglalta a pálosi magaslatot. Ugyanekkor észlelték a felderítők az első orosz egységek megjelenését a román vonalak mögött. Érdekes epizódja e 60 évvel ezelőtti napoknak, hogy amikor szeptember 17-én, vasárnap a gyalog- vagy kerékpárral látogatóba induló makói, apátfalvi fiatalasszonyok az őrsökön szolgáló férjeiket nem találták meg a laktanyákban, utánuk kerekeztek a határon túlra. A makói Bernáth Imréné férjét Perjámoson látogatta meg.

11 Szeptember 18-19-én egyre erősödött az ellenség nyomása a Marostól délre, Lippa és Temesvár felöl is. A nagyváros közelébe ért 4. SS. páncélgránátos hadosztály addigi eredménytelen támadásait feladva megkezdte a visszavonulást. A Temesvártól 10 kilométerre álló honvéd zászlóaljat szeptember 18-án átcsoportosították Vinga alá azzal a feladattal, hogy fedezze ezredük visszavonulását.

12 Most már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az aradi-temesvári támadás kifulladt. A honvédcsapatok nem tudták a kitűzött célokat elérni, az orosz csapatok beérkezése előtt a Maros, a Temes, és a Bega völgyeit elfoglalni és lezárni. A Vinga alá rendelt Bondor század szeptember 19-én és 20-án többször visszaverte a Temesvár felől előrenyomuló román harcelőőrsöket. Szeptember 21-én, kora hajnalban már nem várta be a nagyobb gépesített erők támadását, hanem a sötétség leple alatt visszavonult Aradra. A nagyváros Marostól délre lévő un. Ujaradi részébe érve megkapták a következő parancsot: tartaniuk kell a város délkeleti bejáratát. Ekkor már összetorlódtak a katonai egységek járművei és a menekülő lakosság szekerei a Maros hidakon. Az orosz tüzérségi tűz is elérte a várost. A rohamozó román és orosz gyalogsággal Ujarad utcáin közelharc, kézitusa bontakozott ki. Az orosz harckocsik nem mertek a helységharcban részt venni, a város széléről lőtték Aradot. Délután 6 órakor érkezett a parancs Arad kiürítésére és végre az Ujaradot addig védő Bondor zászlóalj is átvonulhatott a hídon. Új körletüket pár küométerre Aradtól északnyugatra a tanyák között jelű BONDOR 173. 11 Bernáth Imréné visszaemlékezés. JAM A. 1268. 86. 12 BONDOR 174.