A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

A Klauzál Gábor Gimnázium 1924-től fejlődött reálgimnáziummá, a latin nyelvet csak a 3. osztálytól tanulták, helyette 1-sőtől a németet, az 5. osztálytól a görög helyett modern nyelvet (franciát vagy olaszt) tanítottak. Témánk szempontjából alig van különbség a piarista atyák vezette Dugonics András Gimnáziumban és a Klauzál reálgimnáziumban (9. grafikon) tanuló kisiparos, kiskereskedő gyermekek arányát tekintve, mindkettőben átlag 10 % körül maradt. Az altiszti réteg, mely jelentős tömböt képviselt a középiskolákban, a Dugonics Gimnáziumban volt magasabb. Máriaföldy Márton a Klauzál Gimnázium igazgatója az iskola 40. értesítőjében 1938- ban a szülők foglalkozását mind a négy évtizedben összehasonlította. Bár a nála föláhított foglalkozási csoportok nem azonosak az általunk használttal, a Trianon előtti és utáni állapot összevetése érdekes változásokról szól. Az intézményben tanulók legnagyobb arányszámban a közhivatali értelmiségi körből kerültek ki; a gazdaság (ez a réteg leginkább a birtokos és tőkés rétegnek felel meg) kezdetben 30 %volt, Trianon után 6-8 %, figyelembe véve a Délvidék elvesztését. Az iparos osztály 8 % körül járt, azután 10-13 %; a kereskedelem és a közlekedés az első tíz évben 10-15 % azután 20-30 % között volt. Esetünkben a közlekedési segédszemélyzetet az altisztekhez soroltuk, ezeknek nagy része a MAV-nál volt alkalmazásban. A közlekedési ágazat népes csoportja grafikonunkon az altiszti réteget gyarapítja, így a korabeh és a mai elemzés összhangba kerül. Az iparos réteg gyermekei a iskolázottsági adatai országosan is 2-3 százalékos növekedést mutatott, de ennek ellenére elmaradt a kereskedő réteg adatai mögött.

37 Mindhárom gimnáziumban közös, hogy a zsidó tanulók magas arányban voltak képviselve, az 1930-as évek közepéig a tanulók egynegyede, egyötöde. Számuk az 1939-ben a középiskolákra is kiterjesztett numerus clausus miatt jelentősen csökkent. Sajátos jelenség, hogy egészen a zsidótörvényekig az izraelita diákok többsége a katolikus gimnáziumba járt, szemben a két állami középiskolával, ami egyedinek mondható olyan városban, ahol a felekezeti iskola meUett másik, áUami fönntartású on ^ gimnázium is működött. A legrégibb, legnagyobb tekintélyű gimnázium és a kegyesrendiek nagyfokú vaüási toleranciája nagy vonzerőt gyakorolt a továbbtanulni akaró zsidó diákokra és mint a fenti számokból láttuk, a tehetősebb iparosok gyerekeire is (10. grafikon). A tandíj itt volt a legnagyobb, de a hagyományok, a magas oktatási színvonal és a kiszámíthatóság a sűrűn változó és bizonytalan besorolású Barosshoz képest kiemelt helyet biztosított a Dugonics Gimnáziumnak a szegedi középiskolai választékban. A diákok többsége helybeli, szegedi volt, innen kerültek ki a város későbbi vezető tisztségviselői. A Klauzál gimnáziumba nagyobb arányban jártak vidékiek, Trianon után az iskola tanulói létszáma a felére esett vissza a hagyományos beiskolázási körzete, a Délvidék elvesztése miatt. A leányok oktatási intézményeinek kiépülése késve követte a fiúkét. Korszakunkban két évvel a fiú középiskolai törvény után 1926-ban a lányok számára is háromféle típust hoztak létre: a leánygimnáziumot, a líceumot és leánykoUégiumot. A harmadik típus nem bizonyult életképesnek. A lánygimnázium tanterve a reáliskola, a líceum tanterve a reáliskolához hasonlított. 37 L. NAGY 1994. 11. 38 KARÁDY 2003. 93.