A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

Az állami Szent Erzsébet leánygimnázium (1929-34 között leánylíceum) 500 fő körül mozgó tanulói létszámából 7,6 %-ban voltak kisiparos gyerekek, számuk ingadozó, évi átlagban 35 főt jelentett (11. grafikon). Az 1934-ben alakult katolikus Boldog Margit Gimnáziumban növekvő létszám mellett hasonló arányt képviseltek -7,8 % — de ez számszerűen csupán átlag 14 főt jelentett (12. grafikon). Az adatok alapján az iparos szülők még kisebb számban taníttatták lányaikat érettségit adó középiskolában, mint fiaikat. Az állami gimnáziumban tanultak a zsidó leányok, az 1932-33-as tanévig a létszám harmadát jelentették, ezután 20 %-körül mozgott, 1939-től jelentősen csökkent a létszámuk, a korszak végére 8 %-ra. Nyilvánvalóan nem az iparosok között keh keresni a csökkenő számú zsidó tanulót, hiszen számuk ezekben az években kismértékben éppen emelkedett, inkább a kereskedők, magántisztviselők, de még inkább a túlnyomó többséget alkotó köztisztviselő és értelmiség, azon belül is a szabad foglalkozású értelmiség számának csökkenésében. A szegény iskolanővérek vezette katolikus dominanciájú Boldog Margit Gimnáziumban a jellegadó köztisztviselői és értelmiségi réteg egyenletesen növekedést mutatott, a köztisztviselő gyerekek száma 29-ről 86-ra nőtt. A kisiparos réteg alacsony szinten ugyan, de megduplázta létszámát, 9 főről 21 főre. Ez a létszám gyarapodás az iskola össz létszámában azonban százalékban kifejezve csökkenést mutat 11 %-ról 7,5 %-ra az iskola tanulóinak gyors létszámnövekedése miatt. A középfokú szakiskolák, melyek ugyancsak kiemelkedési lehetőséget jelentr hettek a kisiparos gyerekeknek, a négyosztályos polgárira ill. bármely középiskola alsó négy osztályára épültek. A négy évfolyamú felső kereskedelmi iskola nevével ellentétben szintén középiskola, érettségivel zárult. A felső ipari iskola nem adott érettségit, csak végbizonyítványt. A szegedi állami felső ipari iskola a fa- és fémipari szakiskolából fejlődött ki 1908-ban, amikor a faipari szakiskolától különvált. Az 1937-38-as tanévben a 326 tanuló 28 %-a származott iparos környezetből — ezzel a második helyen voltak. A legnagyobb számban a tisztviselők küldték gyermekeiket az iskolába 36,5 %, a kereskedők 5,2 %, a földbirtokosok 4,3 % -ot képviseltek. Ez az iskola már nem a hagyományos kisipar számára képzett szakembereket. A három évfolyamos iskolában végzettek 90 %-a az iparban, különösen a gyáriparban, mint művezető helyezkedett el.

39 A felső kereskedelmi iskolák két tagozatra oszlottak. Az első két osztály árukereskedelemre nevelt, a felső tagozat szélesebb körű közgazdasági műveltséget adott. A szegedi fiú felső kereskedelmi 1938-ban, a Szent István emlékév alkalmából felvette a Szegedi m. kir. áh. Szent István Fiú Felső kereskedelmi Iskola nevet. A háború után a Délvidékkel elveszítette hagyományos beiskolázási területét. Az alacsony tanulói létszám szerint nem volt kedvelt iskolatípus a köztisztviselői, értelmiségi réteg között (13. grafikon). A kisiparos gyerekek egyenletesen növekvő létszáma mutatja, körükben egyre népszerűbb volt, a tanulói létszám átlag 25 % közülük került ki (évi átlag 35 fő), őket az altiszti réteg követte 18 %-kal, a kisbirtokosokkal csaknem azonos arányban voltak képviselve a kiskereskedők (8 %). 39 KISPARTI 1939. 44.