A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

tak. A polgári a két háború között egyre inkább az alsóbb társadalmi rétegek iskono Iájává vált. A kispolgári rétegek kedvelt középiskolájának célját az 1927. XII. törvénycikk a következőkben határozta meg: „A polgári iskolának az a feladata, hogy a tanulót vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben gyakorlati irányú általános műveltséghez juttassa és ezzel közvetlenül a gyakorlati életre, vagy a középfokú szakiskolára előkészítse. A polgári leányiskola feladata ezenfelül művelt, magyar polgári háziasszony nevelése." A polgári iskola gyakorlati jehegéről sokat vitatkoztak. „Nem nevelhetünk s nem is nevelünk sem gazdát, sem iparost, sem kereskedőt, viszont az még kevésbé célunk, hogy az elméleti ismeretek előtérbe helyezésével a tudományos pályákat tegyük növendékeink előtt vonzókká." -fogalmazott Bálás Béla orosházi polgári fiúiskolái és felső mezőgazdasági iskolai igazgató. Az átlépés lehetősége másféle, érettségit adó középiskolába meglehetősen korlátozott volt. A középiskola alsó négy osztályában tanított ismeretanyaggal szembeállítva a polgári iskola tananyaga eltérő volt, nemcsak a latin nyelv hiányzott, hanem az egyes tárgyakat is kevesebb óraszámban tanították (nyelvi, mennyiségtani órák), kevésbé volt arányos az elosztás is, pl. a középiskola három évig tanította a magyar nyelvtant, a polgári csak kettőig. A polgári iskola tanterve is folytonos módosításra szorult. A középiskola 1926-ban és 1939-ben új tantervet kapott, addig a polgári fiúiskola 1918, a polgári leányiskola tanterve 1908-tól volt érvényben. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a tanterv még a hat osztályos polgári iskolák számára készült, miközben az 1927-es törvény szentesítette az általános OA gyakorlatot, a négy évfolyamos polgárit. 1924-ben a középiskolákat három típusba sorolták: gimnázium, reálgimnázium és reáliskola. A polgári iskolából átlépőknek elsősorban a reáliskola kínált továbbtanulási lehetőséget, mivel abban a típusú középiskolában a latin nyelvet nem oktatták, helyette a modern nyelvek közül választhattak a tanulók, ül. a természettudományos tárgyakat kiemelten kezelték, ezzel a gyakorlati életre készített fel. Firbás Nándor a szegedi Baross Gábor Gimnázium (1934-ig reáliskola) igazgatója saját iskolájának adatait tette közzé. Ezek szerint 17 év alatt a polgári iskolából 80 tanuló folytatta tanulmányait a reáliskolában vagyis minden évre kb. 5 diák jutott. Az átlépettek közül 43 % érettségizett sikeresen, több mint fele egyszeri vagy kétszeri javítóvizsgával tudta csak elvégezni a középiskolát. Az átlépők fele szegedi, 30 % a környékbeli, 20 % távolabbi vidékről való volt. A helybeliek közül 25 % végzett sikerrel, a vidékiek közül 42 %. Vagyis a vidékről bekerülő polgáristák sikeresebbeknek bizonyultak. Ezt az eredményt az a tény is befolyásolhatta, hogy a kisebb települések egy részén nem volt polgári iskola, vagy olyan n-i helyről származtak a diákok, ahol nem volt középiskola. Az 1936-os országos statisztika szerint a polgári iskola 4. osztályát végzettek közül 3,1 %-a folytatta tanulmányait a középiskola 5. osztályában. Budapesten magasabb volt az arány. A legtöbben azonban kereső pályára léptek: fiúk közül 52 %, 28 SIMON 1979. 85-108. 29 KISPARTI 1936. 76. 30 A polgári iskolai tanárok évkönyve 1938/39. 40-41. 31 KISPARTI 1936. 41-44.