A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

polgári iskola, valószínűleg ennek köszönhető a köztisztviselők és értelmiségi családi háttérrel rendelkező tanulók ilyen magas aránya. A tandíj is magasabb volt a többihez képest, az 1937-es tanévben az évi 50 pengős (a többiben 40 P) évi tandíj mellé beiratkozáskor 25 pengő felvételi díjat kellett fizetni, míg másutt 4 ill. 6 P-t. A másik városi polgári leányiskola 1911-ben vált ketté, az 560 főnyi tanulógárdájának a város egymástól távoleső pontján emeltek iskolaépületet. A II. kerületi Dugonics utcai (4. grafikon) és a III. kerületi Margit utcai iskolába járó diákok társadalmi rétegződése (5. grafikon) egymáshoz jobban hasonhtó képet mutat. 1930-44 között az altiszti származású tanulók 28-24 %-kát a kisiparosok 22-24 %-a követte, majd a munkás kategóriába soroltak 17-16 %-a — ez utóbbi réteg mindkét iskolában növekvő tendenciát mutat. E három réteg: az altiszti, kisiparos és munkás szülők gyermekei a tanulók több mint 60 %-át adták. A III. kerületi iskolában a kisbirtokos gyerekek számának növekedése és a kiskereskedő réteg erősebb jelenléte figyelhető meg. A II. kerületi iskolában az 1935-36-os tanévben az összes (310) tanuló harmada (110 fő) fizetett teljes tandíjat, a többiek igénybe vették a 4 fokozatú tandíjkedvezmény valamelyik fokát, teljes tandíjmentességet 30 tanuló, az összlétszám 10 %-a kapott. A beiskolázott lányok többsége római katolikus volt, 6 tanuló volt zsidó vallású (1,9 %). A számszerű adatokat nézve a II. kerületi polgáriban átlag 70, a III. kerületiben 85, míg a katolikus polgáriban 39 kisiparos leánygyermek tanult. A két polgári fiúiskolában is hasonló arányokat találunk. A régebbi múltra — 1873-as alapítású- II. kerületi iskolában az altiszti réteg (27 %) alig változott az évek alatt, a munkásszülőktől származó gyerekek száma gyorsan növekedett (23 %), az iparosok (20 %, évi átlagban 93 fő) gyerekekeivel együttesen több mint 60 %-ot tettek ki. Feltűnő az agrárproletárok növekedő üteme (6. grafikon). A III. kerületi polgári fiúiskolában a kisbirtokos réteg jelenléte volt erős (15 %). A másik három jellegadó réteggel: az altisztek (34 %), a munkások (14 %) és a kisiparosok (18%, évi átlag 63 fő) gyermekeivel az össz tanulói létszám több mint 80%-át alkották (7. grafikon). További eltérés a két fiúiskola között, hogy a zsidó diákok az előbbiben átlag 2%-kal, az utóbbiban 0,45%-kal voltak képviselve. A kisiparosok gyerekei 2 %-kal, a kiskereskedők szintén 2%- kai többen voltak a II. kerületi fiúiskolában, a zsidó tanulók magasabb aránya valószínűleg ennek tulajdonítható. A hagyományokat sem lehet figyelmen kívül hagyni: ebben az iskolában az első negyedszázadban a beiratkozott tanulók 12 %-a volt izraelita. A III. kerületi iskola tanulói csaknem 90 %-ban katolikusok voltak. Az iskolát 1930-ban Szent Imre hercegről nevezték el. Sok volt a vidéki tanuló, a kisbirtokos szülői háttér jelentősebb aránya is ere vall. A nevelés meglehetősen katonás jellegű volt, századparancsnokok, ül. szakaszparancsnokok irányították a tanulókat. Még a vasárnapi misére is zárt menetoszlopban vonultak, kürtszó meUett. A vizsgált szegedi polgári iskolákban egymástól eltérő mértékben kirajzolódik az egész országban jeUemző kép: a tanulók társadalmi átrétegződésének folyamata. A polgári iskolát felállításakor Csengery Antal „a művelt polgári középosztály" iskolájának szánta, akik az elemi iskolai tudásanyagnál többre vágy27 KOVÁCS 1898. 48.