A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón

A tisztviselők vallomásai Nehéz helyzetbe kerültek a város alkalmazásában álló tisztviselők. Egyik hivatalnoktársuk ellen kellett vallani, ráadásul egy olyan eljárás során, melyet a polgármester, illetve a helyettes polgármester vezet, akik érintettek az ügyben. A polgármester helyettese ráadásul korábban rendőrkapitány volt, aki így még erőteljesebben hozható kapcsolatba a kérdéssel. Sőt, közülük többen, így vagy úgy, de szedtek különdíjat. Ugyanakkor az állam iránti lojalitás és az eskü megkövetelte az igazmondást. A válasz elől sem térhettek ki, mivel egy köztudott dologról volt szó. Bakos Ferenc városi főjegyző, aki 1886-ban, Nagy János lemondása után

50 lett a város helyettes rendőrkapitánya, egyértelműen állította, nincs tudomása arról, hogy a táncengedélyek kiadását végző hivatalnok a maga számára bizonyos összeget megtartott volna.

51 Smájola, mint láttuk korábban, ezzel szögesen ellentétes vallomást tett. 1886 és 1888 között a gyakorlat vagy szünetelt, vagy a megvádolt Vajdának van igaza, amikor azt állítja, Bakos Ferenc idején is folyt a kiállított engedélyek után a saját részre történő díjazás szedése. Ez esetben viszont a főjegyző nem mondott igazat. Csala Károly, aki 1894-től volt a rendőrkapitányságon iktató, vallomástételekor alkapitány helyettes, így fogalmazott: „Én nekem van tudomásom arról, hogy Vajda István alkapitány a borkimérők által kalákaengedély díjhoz lefizetett összegből a maga részére minden egyesnél megtartott 1 forintot, azt pedig tudom az engedély díjakból befolyt összeg elszámolásánál, mert egy-egy forintok levonásával terjesztettek be a befolyt díjak (a) polgármesteri hivatalhoz." Hasonló módon volt tudomása a gyakorlatról Oláh János^ anyakönyvvezetőhelyettesnek. Vallomása többlettel szolgál. Hogy a beszedett összeget nem könyvelték teljes egészében, az világosan kiderült, amikor Vajda alkapitány beteg volt. Vajda helyett a kapitányság egy másik alkalmazottja, Váry Károly állította ki az engedélyeket a „szokásos" áron. Tőle a díjak összegét Vajda István teljes egészében elkérte, majd a „szokásos" összeg levonása után könyvelte a megfelelő naplóba. Az esetről ugyanígy számolt be maga Vary városi számvevő

54 is. A pénz útjáról is tudósított: „a beszedett összeget neki (tudniillik Vajda helyettes kapitánynak) a lakásán által adtam, ekkor ő (a) részére járó díjat és pedig a nappali tánczengedély díjból minden egyesnél 1 frtot, a nappali és éjeli együttesen váltott engedély díjból 2 frtot levonván, a többi összeget nekem visszaadta és csak a 50 Érdemes megjegyeznünk, hogy 1886-ban változás történt a polgármesteri székben. A városnak Major Miklós személyében új polgármestere lettől JEGYZŐKÖNYV 1900. április 26. XV. tanú 52 Uo. III. tanú 53 31 éves, református vallású tisztségviselő. A rendőrkapitányságon 1894. január l-jétől 1895. október 1-jéig volt alkalmazásban. A polgári anyakönyvezés bevezetése kapcsán nyerte el új hivatalát. 54 Váry ekkor 42 éves, református vallású, városi számvevő. 1889 és 1895 között volt a rendőrkapitányságon alkalmazva. 0 is az alkapitány betegsége alatt kiállított kalákaengedélyről beszélt. A nappali engedélyért az alkapitány utasítása szerint 3, a nappali és éjjeli kalákáért 6 forintot szedett. JEGYZŐKÖNYV 1900. április 26. V. tanú