A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón

vissza adott összeget vezettette be (a) letéti naplóba; nem pedig az egészben befizetett összeget."

55 Ifjú Mihajlovitsnak, aki 1889-től 1898-ig volt alkalmazott rendőrkapitányi hivatalban, „közvetlen tapasztalásból" tudomása volt a dologról. Idős Mihájlovits Oláh Jánostól, akkori pénztári ellenőrtől halott arról, hogy „Vajda alkapitány a kalákadíjakból bizonyos részt a maga számára megtart."

5 Többen (Tóth Ferenc városi adópénztárnok, Borza János számtiszt, Simon Zsigmond végrehajtó) voltak olyanok is, akik azt vallották, hogy nem tudtak a különdíj szedéséről,

51 ami enyhén szólva különös. Ha tudtak róla, miért nem tettek semmit? Jogosan merült föl a kérdés, hogy a különdíjról tudók miért nem tettek semmit a helytelen gyakorlat megszüntetéséért, miért nem jelentették azt fölötteseiknek. Csala Károly tudta, hogy a rendőrkapitány megtiltotta minden tisztségviselőjének különdíjak elfogadását. A táncengedélyek kapcsán mégsem tett följelentést, mert „részint azt hitte, hogy a főkapitány tudomásával" történik, részint azért, mert „most is azon hiszemben" van, hogy „vagy a képviseletnek vagy a tanácsnak egy régebbi határozata folytán a kalákatartóktól azon tisztviselő, ki a tánczengedélyek kiadását kezeli, a saját részére minden egyestől, minden esetben egy egy frtot jogában van szedhetni. '^

8 Váry Károly, aki szintén ismerte a rendőrkapitány utasítását, melyben a hivatal alkalmazottait elfutotta a különjövedelem szedésétől, azért nem jelentette a kalákaesetet, mert: „mielőtt Vajda alkapitány a rendőrséghez lett megválasztva, az előtte ott volt tisztviselőktől hallottam, hogy a kaláka tartóktól a tánczengedélyek kiadását kezelő tisztviselő bizonyos díjat a saját részére szedni jogosított, ennél fogva azt hittem, hogy Vajda alkapitány jogosan szedi saját részére a díjazást, s hogy azokról a főkapitány tudomással bír. ^

59 Ifjú Mihájlovits, mivel az alkapitány ezt már akkor is szedte, midőn ő 1889-ben a rendőrhivatalhoz került, azt hitte, „hogy jogosult a befolyt tánczengedély-díjakból bizonyos részt a maga számára megtartani." Oláh János anyakönyvvezető-helyettes arról, hogy Vajda alkapitány a táncengedélyekért befolyt díjakból bizonyos részt a maga részére megtart, azért nem tett jelentést a főkapitánynak, „mert többektől, s nevezetesen édes atyám Oláh Pétertől is, ki a nyolczvanas években Nagy János kapitánysága alatt a rendőrkapitányi hivatalnál volt alkalmazva, hallottam, hogy azon tisztviselő, ki a tánczengedélyek 55 Uo. V. tanú. Érdekes a tanú állítása, miszerint 2 Ftrot is szedtek. Az eltérő összeg talán a forint és a korona váltás miatt került elő. A forintot 1900. január l-jén váltotta föl kizárólagosan a korona, mint fizetőeszköz. 56 Uo. VI. tanú „Azt is tudja, hogy a felvett összegek egy részét az alkapitány magánál visszatartotta." JEGYZŐKÖNYV 1899. november 20.) 57 JEGYZŐKÖNYV 1900. április 26. xrx-XXlll. tanú 58 Uo. III. tanú 59 Uo. V. tanú 60 Uo. VIII. tanú