A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón

nőleg nem lehet. Döntőnek találta, hogy az elődök által folytatott, jóhiszemű gyakorlatról van szó. Tekintettel „a terheltnek különben pontos, lelkiismeretes, ügybuzgó, sikeres szolgálataira, s hogy még fegyelmileg megróva nem volt... 50 korona bírsággal megrovandónak vélem" — írta. Az alispáni ítélet Csanád vármegye alispánjának ítélete ennél lényegesen súlyosabb, kitételei hasonlóan értékesek. Az alispán a sertésügyben Vajdát, ugyan nem túl lelkesen, de fölmentette, a táncengedélyek kiadása kapcsán azonban vétkesnek találta. Az esetet egészen súlyosnak ítélte. Szerinte Vajda köteles lett volna ellátni hivatalát a szerződésben megállapított fizetésért. Az alkapitány a táncengedélyek kiadása kapcsán olyan díjazást fogadott el, melyre nem jogosult, s ennek indokául nem szolgálhat semmiféle önkényesen bevezetett vagy csak folytatott gyakorlat. Az ilyen esetek súlyos erkölcsi károkat okoznak. A külön díjazás a kalákák fölött gyakorlandó szigorú rendőri fölügyelettel is ellentétben áll. „Az engedélyek kiadása körül a rendőri hatóságot megillető ellenőrzés és elfogulatlanul megőrzendő szigorú körültekintés homlok egyenest ellenkeznek oly eljárással, mely az engedélyek kiadásából a rendőri közegnek hasznot, anyagi előnyt biztosít." Az ítélet további, igen erős megállapításokat tett: „A felsőbb közigazgatásnak minden még oly üdvös törekvése, melylylel a fiatal nemzedék erkölcsi nevelésére és emelésére törekszik — kárbavész, ha a közvetlenül felügyelő alsóbb hatósági közegek nemcsak hogy nem támogatják lelkiismeretes munkájukkal a felsőbb és közép hatóságok törekvéseit, de sőt —mint jelen esetben is- a kalákái engedélyek kiadásában hasznukat keresve, ezen engedélyek kiadásánál mindig az elfogult érdekeltség biqn zonyos nemével járnak el. Ráadásul minden külön jövedelem szedését a rendőrkapitány is megfutotta. Enyhítő körülmény, hogy a rendőrkapitányi hivatalnál régi szokás, a kalákaengedélyekért szedett saját díjazás, Vajdának mégis föl kellett volna lépnie a korábbi törvénysértő gyakorlattal szemben. 0 ezt nem tette, így „súlyosan megsértette hivatalos állása kötelmeit. * Az pedig, hogy az eljárás megkezdése

40 után tovább folytatta a kifogásolt díj szedését, nemhogy a jóhiszeműségét bizonyította, hanem egyenesen súlyosbító körülmény.

41 37 Uo. 38 „Vajda István az Arvai Lajos battonyai lakossal kötött sertésüzletben nem élt vissza hivatalos állásával, nevezetesen nem kényszerítette Arvait az eladásra az által, hogy mint rendőri közeg a sertésvész idején Makóra jóhiszeműen szállított sertéseit lezáratta." CSANÁD VÁRMEGYE alispánjától 1900. június 30. 39 Az alispáni ítélet erre a kérdésre később általános érvénnyel még visszatér: „Egyenesen elfogadhatatlan és következményeiben rendkívül káros eredményekkel járna azon felfogás, ha bármikor szentesítést nyerne, hogy egy, vagy más tisztviselő által a szabályzat ellenére életbeléptetett gyakorlat felmentő körülményt képezne a tisztviselőre, kinek tudnia kell, hogy mik állásának erkölcsi kötelmei, és ki még a megelőző rossz gyakorlattal szemben is köteles a maga személyére nézve a kifogástalanságra törekedni." CSANÁD VÁRMEGYE alispánjától 1900. június 30. 40 1899. december 1. 41 CSANÁD VÁRMEGYE alispánjától 1900. június 30.