A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón

részét tetemes nyerséggel adta tovább." 2. Vajda, az általa kiállított tánc- (kaláka-) engedélyek után saját maga számára törvénytelen módon különdíjat szedett, ami hetente 10-15 Ft>ra is rúgott.

33 Ez nagy összeg, hisz így évente a mellékjövedelem akár 600 Ft is lehetett, mikor az alkapitány megállapított éves fizetése 500 Ft. A följelentő szerint ezek a kétes ügyek magyarázhatják az alkapitány vagyoni gyarapodását, ami nem áll arányban hivatalos jövedelmével. A VIZSGÁLAT ÉS ÍTÉLETHOZATAL A kihallgatások menete A följelentés után, noha a város vezetői nem túlzottan lelkesedhettek, vizsgálatot kellett folytatni. Remélték, hogy az eljárást hamar le lehet majd zárni, de a följelentett és a följelentő részéről érkező föllebbezések folytán az ügy másfél évig elhúzódott. A helyzet kellemetlenségét fokozta, hogy a város irányításában előforduló szabálytalanságok miatt ekkor a makói polgármester ellen is fegyelmi eljárás zajlott, mely később lemondásához vezetett. 1899 őszén a kihallgatások megkezdődtek. Viszonylag sok tanút: tisztviselőket és kalákatartókat idéztek be. November 16-án a megvádolt Vajda István rendőralkapitány, november 20-án ifj. Mihájlovics István, Borka István városi rendőrbiztos, Kuliner Sándor, azaz a följelentő, Oláh János volt pénztári ellenőr, Csala Károly irodatiszt, november 23-án Cseresnyés János helyettes polgármester, rendőrkapitány, Széli György polgármester, Bökönyi János kalákatartó, Kocsis József kalákatartó, Smájola Mihály lelei jegyző tett vallomást. Mindezek után 1899. december l-jén az ügyben fegyelmi eljárást rendelt el Csanád vármegye alispánja. Ez ellen 1899. december 15-én Vajda István föllebbezéssel élt, a vizsgálatot azonban ennek ellenére folytatták. Tavasszal újabb kihallgatásokra került sor. Még több tanút idéztek be. 1900. április 26-án vallomást tett: Kocsis József borkimérő, Dózsa B. Sámuel bormérő, Csala Károly rendőrkapitányi iktató, Oláh János anyakönyvvezető, Váry Károly városi számvevő, Id. Mihájlovics István városi adóhivatali számtiszt, ifj. Mihájlovics István szárazéri hivatalnok, Nacsa János bormérő, Petrovszky György bormérő, Bakos Ferenc városi főjegyző, Schvarcz 32 KULINER Sándor beadványa Vajda István ellen 1899. július 25. Ebben a vádpontban Vajda alkapitányt hosszas vizsgálódás után, bár magatartása „némi tapintatlanságot" árult el, fölmentették mondván: „a vád alaptalan s megtorlási szándékból emeltetett." (TÖRÖK Imre főügyész jelentése 1900. április 6.) Az alispáni ítélet is hasonló módon foglalt állást. (Csanád vármegye alispánjától a tiszti főügyész véleménye Vajda István városi alkapitány ellen a vármegye alispánja által 18388/99 sz. a. elrendelt és Makó város polgármestere részéről végrehajtott fegyelmi vizsgálat eredményei tárgyában. 1900. június 30. (A továbbiakban: CSANÁD VÁRMEGYE alispánjától 1900. június 30.) Még sem volt minden rendben, arról árulkodik az alispán helyettesnek 1899. október 18-án kelt levele, miszerint a fegyelmi választmány a sertésvásárban nem látott fegyelmi vétséget, de mégis „kifejezést adott helytelenítésének egy olyan eljárás felett, a mely semmiképp, sem lehet alkalmas arra, hogy a tisztviselők iránt a bizalmat fokozza", és fölszólította a rendőralkapitányt, hogy a jövőben hasonló üzletkötésektől tartózkodjék. Az alispánhelyettes polgármesteri hivatalnak írt levele 1900. október 18. 33 KULINER Sándor beadványa Vajda István ellen 1899. július 25.