A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)
ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón
teles szolgáltatásként érvényben maradt annak ellenére, hogy ez az „ősidők óta" való szokás ekkorra magában hordozta egy botrány lehetőségét. A kérdés az 1890-es években Makón szóbeszéd tárgya lett. Tudtak róla a hatóságok, a város vezetői, köztük Széli György polgármester, 2 ^ a város képviseltének tagjai. A hivatalos közegek hallgatólagosan továbbra is az adott hivatalnok legitim fizetéskiegészítéseként kezelték a szóban forgó összeget. A kérdés rendezetlen97 ségére utal, hogy egyszer maga Széli polgármester kérdezte Tóth István írnokot, vajon tudja-e, hogy Vajda alkapitány „mily összegeket szed a tánczengedélydíjakban? Az írnok egy érdekes esetről beszámolva adta meg a választ. Erzsébet királyné halála napján 29 a halálhírt megelőzőleg kiadott táncengedélyekért befolyt összegeket, miután a mulatságokat a gyász miatt nem lehetett megtartani, a kalákatartók visszakövetelték. „Midőn az alkapitány az engedélyiktatót kihozta, azzal bízott meg, hogy vegyek fel egy elismervényszerű jegyzőkönyvet s utasításul adta, hogy a jegyzőkönyvben ne az iktatóban kitüntetett 2 és 3 frtról, hanem ezen összegek helyett 3 és 5 frtról vegyek elismervényt a felektől. Ebből arról győződtem meg, hogy a felektől több lett beszedve, mint amennyi az iktatóban feltüntetve lett. '^ 0 A város vezetője hivatalos jelentést ezután sem kért, nem tett semmit a törvénytelenség megszüntetésére. A FÖLJELENTÉS A botrányt Kuliner Sándor 1899. július 25-én kelt följelentése robbantotta ki. Ekkor Vajda István alkapitány volt a táncmulatságok engedélyezése folytán befolyt különdíj élvezője, Kuliner pedig városi árvaszéki ülnök. Egy 1897-es rendőrségi vizsgálat után, mely vizsgálatnak egyik fő mozgatója Vajda alkapitány volt, fölfüggesztették az állásából. Vajda alkapitány vélelmezése szerint Kuliner beadványa fölfüggesztésével kapcsolatban született. Kuliner ugyanis azt várta volna az ellene folyó vizsgálat kapcsán tőle, hogy „védje meg", és az eljárást szüntessék meg. 0 azonban nem járt el az ügyben, ezért Kuliner őt bosszúból vádolta meg. Ezt az álláspontot később megerősítette a Vajda iránt egyébként „jóindulatú" Török Imre főügyész is. Kuliner biztos volt a dolgában, egyenesen a belügyminiszterhez fordult, aki ekkor a már említett Széli Kálmán miniszterelnök volt. Két vádpontot fogalmazott meg. 1. Vajda István hivatali hatalmával visszaélve, a valódi értékénél jóval alacsonyabb áron vásárolta meg az egyik battonyai sertéskereskedőnek a sertésvész közepette, tilalom ellenére a városba szállított állatait, és „ezek egy 26 Kuliner Sándor városi árvaszéki ülnök, makói lakos beadványa Széli Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter úrnak Vajda István városi rendőr alkapitány, makói lakos ellen a bent körülírt viselt dolgai miatt. (A továbbiakban: KULINER Sándor beadványa Vajda István ellen 1899. július 25.) 27 31 éves, unitárius. JEGYZŐKÖNYV 1900. április 26. XVII. tanú 28 Uo. 29 1898. szeptember 10. 30 JEGYZŐKÖNYV 1900. április 26. XVII. tanú 31 Török Imre m. k. főügyész alispáni hivatalnak tett jelentése Vajda István r. alkapitány elleni fegyelmi ügyben. 1900. április 6. (A továbbiakban: TÖRÖK Imre főügyész jelentése. 1900. április 6.)
