A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

Ugyan így megrázkódtatás érte a vendéglátóipari oktatást is, míg a háborút megelőző évre már 14 vendéglős-szakiskola működött, és megnyílt a "továbbképző tanfolyam" is, addig a háború alatt az oktatás teljesítménye lecsökkent, hiszen a tanulók java részét besorozták, a továbbképzés, pedig teljesen megszűnt. A Tanácsköztársaság idején a szakoktatás is beszüntette működését. UTÓSZÓ Habár Juránovics Ferenc 1912-ben visszavonult a Tisza Szálló közvetlen vezetésétől, és 1916-ban, magát a szállót is bérbe adta a család, a részvénytársaság igazgatóságának élete végéig ő maradt az elnöke. Hasonló képpen, az ipartársulatnak, a szegedi pincéregyletnek és más Szeged életében fontos szerepet betöltő intézménynek is elnöke, vagy igazgatósági tagja maradt. Azonban a háborút követő időszak folyamataira, már nem volt akkora hatással, de ekkorra már a hetvenes évei végére érő agilis aggastyán valódi intézménnyé, szimbólummá vált. Kass Jánossal együtt egy letűnt korszak, jelképeivé váltak, egy olyan kornak, melyben az emberek még mertek hinni, nagyokat álmodni, s a legnagyobb álmokat valósággá teremteni. Életútjuk, munkásságuk összeforrt azzal az időszakkal mikor a tenni akaró és képes emberek Szeged városát a hullámsírból kiemelve, megteremtették a nyugat európai mértékkel mérve is modern nagyvárost. Érthető hát, hogy éppen a XX. század két nagy világégése és a század más nagy viharainak időszaka voltak azok az idők, amikor szükség volt hozzájuk hasonló szimbólumokra, az újra kezdés és a permanencia reményét nyújtó, erőt adó példájukra. Mikor 1928. július 23-án elhunyt Kass János, a nagy konkurens, s egyben jó barát, s hű harcostárs, majd pár hónapra rá, 1929. február 14-én követte őt Juránovics Ferenc, végérvényesen véget ért egy jelentős korszak nem csak a vendéglátás-, de Szeged történetében is. Az életben maradt Juránovics fiú, Juránovics Gyula, a gazdasági világválság kedvezőtlen körülményei között, megromlott egészségi állapotban 1931-ben visszavette saját kezelésébe a szállót. Azonban a pénz devalvációja következtében 1R9 jelentős veszteséggel, és a korábbi bérlő hitelezése mellett. A fönti körülmény, valamint az ezzel összefüggő drasztikus forgalomcsökkenés miatt 1933 nyarára a társaság fizetés képtelenné vált, Juránovics sógora, pedig már jogi útra akarta terelni az ügyet. Végül az élet furcsa fintoraként éppen évben megkezdhette működését a harminc szobás 2200 négyszögölnyi területű Otthon. Bolgár Menyhért 1938 111-115. pp. 181 1919-ben kezdte meg újra működését. A háborút követő időszak másik komoly fejleménye volt, amikor külön szaktárggyá vált a borászat és a szakácsművészet is. In BALLAI szerk. 1938 93-95. pp. 182 Sógorának Scherman Kálmánnak 261909,32 pengőt fizetett a visszavásárláskor, valamint 125000 pengő fizetésére kötelezte magát 10 éven át havonta, a hátralék után fizetendő 8%-os uzsora kamatra. Tehát eredményképpen 135.649,82 pengővel kevesebbet kapott a szálló ingóságaiért, mint amennyivel 15 évvel korábban eladta. 1931. évi, valamint 1932 évi rendes közgyűlés jegyzőkönyvei (részletes hivatkozás a bibliográfia cégokmánytár részében).