A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

A világháború harmadik vonatkozása a vendéglátásban az volt, hogy a férfiak bevonulásával megüresedő helyeket női személyzettel kellett pótolni. Végül pedig, a Tisza Szálló esetében a háború megakasztotta olyan beruházások kivitelezését, mely a versenyképesség megőrzését célozták volna. Ilyen fejlesztés volt, a szálloda fürdőszobákkal való ellátása, ami annál is nagyobb fontossággal bírt, mivel a fő konkurens Kass János, saját vigadója termének és egyéb helyiségeinek fürdőszobákkal is ellátott szállodai szobává alakítása már folyamatban volt. A család és egyben a szálloda további sorsára nézve is a legsúlyosabb következményekkel viszont ifj. Juránovics Ferenc egészségi állapotának rohamos leépülése, valamint az üzlet vezetéséből való távozása, illetve a fiatalabb fiú Juránovics Gyula közelgő besorozása jelentette. A szálloda bérbeadását még az ifjabb Juránovics Ferenc vezényelte le, de a bérbeadást már nem érhette meg, mivel a következő évben meghalt. A szállodát Juránovics Gyula sógora Scherman Kálmán vette bérbe, akit egyúttal az 1916. augusztus 20-i rendkívüli közgyűlésen az elhalálozott igazgatósági tag helyére választottak meg. Scherman ígéretet tett a szálló fürdőszobáinak és melegvíz vezetékeinek elkészítésére, ami viszont a háború fokozott nyersanyag szükségletei miatt igen nagy anyagi és beszerzési gondokat jelentett, tekintettel arra, hogy nem lehetett vízvezetékhez való ólomcsöveket kapni. Más kiút viszont nem alhatott a bérlő ellőt, hiszen a Tiszától pár utcányira Kass már befejezte a vigadó szállodává alakítását. Az év során nagy pincérsztrájk is zajlott Szegeden. Juránovics Gyula bevonult és a 83-ik gyalogezredben végigharcolta a háborút, veje pedig ezalatt már 1917-re befejezte 5 fürdőszoba fölépítését.

178 A világháború az egész vendéglátós szakmára, és országos intézményeire is kiható súlyos sérüléseket okozott, melynek begyógyulására hosszú évtizedek kellettek, hegeinek nyoma pedig máig hatóan érezhető. Példaként említhető a hosszú évek keserves munkája, érdek egyesítése során megszülető Nyugdíjegyesület sorsa. A vüágháború kitörésekor egy-millió aranykoronával, és majd ezer taggal rendelkező intézmény, a háború végére egész vagyonát elvesztette. Hiszen tőkéje fele elsőrangú bankzálog levelekben, a másik fele pedig hadikölcsönökben nyugvott, melyek valorizálását egyik háborút követő kormány sem valósította meg. Hosszú haláltusáját végül a korona teljes értékcsökkenésének tőrdöféssel fölérő hatása zárta le. 1926 végén három évtized után befejezte működését.

179 Hasonló sorscsapást kellett megérnie az elszegényedett vendéglősök menhelyére gyűjtő alapnak is, mivel a háborúig összegyűlt 800.000 korona az infláció következtében fölolvadt. így a gyűjtéseket itt is újra kellett kezdeni

18 178 SZ.T.C. iratai - a Tisza Szálló Rt. 1916. évi rendes közgyűlése. (Szeged, 1916. február 12); a Tisza Szálló Rt. 1916-ik évi rencikívüli közgyűlése (Szeged, 1916 aug. 20); a Tisza Szálló Rt. 1917. évi rendes közgyűlése (Szeged, 1917. február 17.); a Tisza Szálló Rt. 1918. évi rendes közgyűlése (Szeged, 1918. február 16.). 179 Ám nem véglegesen, hiszen az új pénzrendszer a pengő életbeléptetése után 1927 elején megalakult az új Nyugdíj egyesület Maloski Ferenc elnökletével. Bolgár Menyhért 1938 111-115. pp. 180 1927-re ismét összegyűlt 100.000 pengő, végre aktuálissá tehette az intézmény megszületését. Az Otthon — bizottság 1928-ban egy péceli ingatlan megvásárlása mellett döntött és még ebben az