A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MARJANUCZ László: Szeged és Temesvár. A Délvidék regionális centrumai

levele azonban nem múltbéli előjogokból táplálkozott, hanem azt az új hatalmi helyzet szülte. Bár ez nem gátolta gyors polgári fejlődését, sőt még erőteljesebben mozdította elő, mégis azt bizonyítja, hogy a középkori és a Habsburg kolonizációban újjászülető Temesvár között csak településtörténeti kontinuitás áll fönn, 1 7 társadalmi nem. Gazdasági fejlettségének mutatói tükröződtek a nagyüzemek számában. 1890-ben 19 üzem dolgozott 50, 3 100 és 1 1141 munkással. 1910-ben 38 üzemben dolgoztak 20-50 fő között, 12-ben 50-100 között, 11-ben 100-1000 között, és egyben 1593-an. Munkáslétszámuk alapján 2 vásárváros emelkedett ki: Miskolc és Temesvár. Utánuk következett Arad, Nagyvárad, de fölvette velük a versenyt a Szeged és Debrecen is az Alföld belsejében Magyarország egyik meghatározó iparágában, a szesziparban sokáig Arad vezetett, de a 19. század végén már Temesvár állt az élen. A cukorgyártás egy része a bácskai cukorteremelő vidékeken helyezkedett el. (Nagybecskerek, Űjverbász), itt a Bánság nem játszott jelentős szerepet, de számottevően alakult sörgyártása. A növényolaj gyártás színhelye a Nyírség és a Délvidék volt. Délvidéken működtek a jelentősebb keményítőgyárak, míg nagy dohánygyárak csak Temesvárott, Szegeden és Debrecenben termeltek. Szeged és Temesvár a bőr- és műtrágyagyártásban is élen járt. Messze kiemelkedett viszont Arad és Temesvár, tehát a két vásárváros fémipara és gépgyártása, míg a Maros és a Tisza olcsó vízi útjain érkező fa táplálta Szeged fűrésztelepeit. Szeged számított az ország legjelentősebb hentesáru-központjának Debrecen és Gyula, mellett. Ezen kívül itt jött létre az alföldi bútorgyártás központja. A nem jelentéktelen alföldi textilipar a gazdag nyersanyagra támaszkodó kender- és lenfeldolgozásra épült. Ezen a területen messze megelőzött mindenkit Szeged, utána Dél-Bácska következett. A textilipar egyéb ágaiban viszont (posztó, szövet szőnyeg és kalapkészítés) Temesváré volt a vezető szerep, ahol régóta folyt selyemgyártás és pamutföldolgozás. Iparvidékekről nem beszélhetünk az Alföldön, de kiemelhetjük Dél-Bácskát ahol gyökeret vert a malomipar, cukor, sör-, len-, és kendergyártás mellett némi selyem és gyapjúipar. Egy fokkal szerényebb volt ennél a Temesköz mezőgazdasági és textilipara. Az ipar a városba tömörült, mert vasúthálózati csomópont volt, vagy mint fogyasztópiac utóbb vonzotta magához a gyárakat. A termelés objektumait mindkét városban számtalan gazdasági egylet, társaság egészítette ki, a szakmai érdekvédelmi szervezetektől kezdve (iparegyesület, ipartestület), a biztosítótársaságokon át (Temesvárott 10, Szegeden 12), ipari és kereskedelmi RT-kig. Temesvár kommunikációs eszközei is igen fejlettek voltak: 6 posta távíró és telefon hivatal, 2 pályaudvar, 1 vasútállomás, 9 vasútvonal segítette az információk és személyek forgalmát.

18 17 PETROVICS István: Módszertani problémák a középkori Temesvár történetének kutatása kapcsán. In: Várostörténet - helytörténet. Szerk.: VONYÓ József. Pécs, 2003. 151. 18 DEÁK: i. m. 316.