A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

rabban már említett Koronához címzett kávéházat és éttermet, melynek vendégszobái is voltak a Boldogasszony sugárút és a Vaspálya utca sarkán Csiszár Lajos direktorsága alatt. Ezeken kívül még három kávémérés működött a városban. Melyek közül kettő a Fekete Sas utcában volt. A 9-es számú házban Pálfi Antal, a 15-ben Fischer Mihály üzemeltetett egyet (melv utóbbi egyben kóser- vendéglő is volt). Künstlerné pedig a Tisza Lajos körúton lévő Kirschner házban. A század forduló, ha lehet ilyet mondani még nagyobb burjánzását hozta el a kávéházak terjedésének. Az immáron Juránovics Ferenc által birtokolt Európa Szálló minden kényelemmel és szórakozást szolgáló eszközökkel felszerelt, világos éttermi és kávéházi termeit villamos energiával működtetett szellőztető rendszer tette még komfortosabbá. Az Európa által fölállított magas mércét, viszont igen hamar, már három éven belül behozta egy másik kávéház is. Az 1886-tól a Tisza Szálló megnyitásától üzemelő Tisza kávéház, mely luxus és kiszolgálás tekintetében méltán lett vetélytársa az előbbinek. A Tisza korábbi tulajdonosa a kiváló szakértelmű Kass János végül felépítette 1898-ban a Stefánián vigadóját, melynek kávéháza egyszeriben a szegedi kávéházak királynőjévé avanzsáltatott a nagyérdemű közönsége által. Nem véletlen érdemelte ki e megtisztelő címet, hiszen a lenyűgöző pompával felszerelt vigadó egyik fő ékessége volt, a földszinten berendezett szemet gyönyörködtető igényességgel ellátott, hatalmas, nagy egybefüggő teret átfogó kávéházi terme. Nyáron lesüllyeszthető óriás ablakszárnyakkal, emeleti erkéllyel volt ellátva. Az emeleti erkélytől jobbra helyezkedett el a hideg büfé, balra pedig a kisebb játék szobák. A vigadót légszesszel, és villamos energiával működő ívlámpákkal világították be. A kávéház előtti szabad teret pedig a Parkklub mintájára rendezték be.

80 A szállodák kávézóin kívül, még mindig népszerű találka helye volt a szegedieknek a híres Strőbl kávéház, melynek névadója Strőbl József ekkor már nem élt. Felesége Vedres Klementina 1898 őszén kiadta annak bérletét Szeged egyik legtapasztaltabb vendéglátósának, az immáron 60 éves Ferencsevics Györgynek.

81 A színházzal és a Stefániával szemközt ott volt Sugár Miska „Sugár" kávéháza, ahol hetente két alkalommal cigányzenére mulathatott az aranyifjúság. Az év tavaszán hazaköltözött Aradról a Hétválasztó tulajdonosa, hogy visszavegye üzletét, és megnyissa új kávéházát a Csorvay-kávéházat a Fekete Sas utca 11-be. Csorvay kávéháza egyúttal mulatóhelyként is funkcionált, ahol május közepétől szeptember közepéig mindennap „nagy orpheumi előadásokat" hallgathatott a közönség. A kisebbek közül ott volt még, a Sichermann által az Aradi utca 3 -ban vezetett „Központi"; az Adám Ödön vezette „Abbázia" a Kígyó utca 5. szám alatt; a Ruff Lajos 79 FARKAS 1883, 88, 103, 110, 138, 146, 152, 162, 179. p. 80 Szegedi Útmutató 1898 19-21. pp. 81 Péter L. az Aranyoroszlánról és a Strőbl kávéházról írva tévesen 191 l-re datálja a Strőbl kávéház bérbeadását. Valószínűleg az tévesztette meg, hogy a címtárakban Strőbl Józsefné van állandóan feltüntetve mint tulajdonos, valójában viszont már férje halála óta bérbe adta a kávézót. 82 Ádám Ödön a reklámfogások és átváltoztatások nagymestere, 1898 márciusában, alig 10 nap alatt változtatta át korábbi üzletét a Fiumét, Abbázia Kávéházzá, majd rövidesen, újabb metamorfózis eredményeként Ádám mulatóvá avanzsálta üzletét. Ötletes reklámfogásai egyikeként egyedi menetrendeket jelentetett meg a helyi lapokban, melyek Utazás Abbáziába címezve „Indulás az