A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

Őket nem számolva marad őt név. Közülük Dancziger még nem szerepelhetett az 1895. évi virilis jegyzékben, mert csak 1894 őszén vette bérbe a Ferencsevitcs által újjáépített Prófétát. Ami egyben magyarázatot adhat Ferencsevics nagymértékű visszaesésére, hiszen ettől kezdve csak a Dancziger által juttatott bérlet, valamint sörkereskedése, és az 1898-óta bérelt Strőbl kávéház bevételeiből élt. Az adatok elemzése során igen körültekintőnek kell lennünk, a vendéglátósok erősorrendjének felállítása során figyelembe kell vennünk számos körülményt. Például Kass János, az 1894. év legnagyobb bevétellel rendelkező szakmabelije befizetett adójának óriási zuhanásában, nem feltétlenül anyagi helyzetének drasztikus romlását kell észrevennünk. A háttérben valójában az állt, hogy a megnyitásától (1886) kezdve Kass által vezetett Tisza szálló magas bérleti díja miatt 11 év múltával megvált régi üzletétől, hogy a Stefánián vásárolt telkén egy év leforgása alatt (1897-98) felépítse új üzletét a Kass Vigadót. Már magában ez a tény is sokat sejtet. Nem, hogy anyagi gondokkal küzdő, hanem az egyik legjobban kereső vendéglátó-ipari szakembernek kellett lennie, annak, aki egy ilyen modern, világvárosi színvonalú épületet önerőből fel tudott húzni. A korabeli vendéglátó ipari építmények közül csak kettő, a Tisza és az Európa említhető vele egy nívón. Ha pedig még hozzátesszük, hogy Kasson kívül csak Juránovics és Ferencsevitcs (az új Próféta felépítésével) épített saját szállodát, akkor nem minden napi flexibilitásáról és vállalkozói merészségéről is tanúbizonyságot nyerhetünk. Az 1898 májusában megnyitott új üzlet, tehát még eleve nem hozhatta be azt az óriási mennyiségű tőkebefektetést, ami egy ilyen kiterjedt üzlet felszerelésével, beindításával, a kuncsafti kör kialakításával jár. így visszatekintve pedig, ismerve a Kass Vigadó karrierjét, népszerűségét, méltán emelhetjük Juránovics mellé. Aki viszont korszakunk vitathatatlan vendég-látóipari sikertörténetét írta meg Szegeden, hiszen az Európa szálló tulajdonosaként 162,13 % emelte bevételeit abban a röpke 5 éves időszakban, amikor az összes jelentősebb vendéglátósnak inkább mérséklődtek bevételei (ha az adók mértékéből visszakövetkeztetés logikáját követjük). Hogy jobban megvilágítsuk a fönti adatok jelentőségét, érdemes 14 évnyi intervallumra kitágítanunk az összehasonlítás adta kereteket korszakunk két legjelentősebb vendéglátósa Juránovics Ferenc és Kass János esetében. (1. ábra) A 14 évnyi időszak szolgáltatta adatok, jól demonstrálják, a két vendéglős fejlődési mintájának dinamizmusát. A korábbi fejezetekben már kifejtett okokból az 1875-ös virilista jegyzéken még nem szerepelhettek, de az 1885-ös jegyzékben már mindkettőjüket ott találhatjuk. Míg Juránovics a Hungáriát irányította immáron két éve, addig Kass az 1877-óta visszavett családi vállalkozást vezette. Juranovicsnak az 1885. évi virilisek közti 29. helye Önmagában is szép eredmény lehetne, de eredménye ekkor még jelentősen elmarad Kass 684,94 ft>os évi adójától, 57 Korszakunk összes többi szálloda tulajdonosa csak bérlője volt üzletének, és bár igaz, hogy Kass is csak 1916-ban alakította át száüóvá vigadóját, de üyen volumenű magánépítkezést senki nem vitt véghez. Még Ferencsevits 1894 -ben elkészült új szállodája is csak harmadrendűvé zsugorodik mellette. Juránovics inkább csak kibővítette száüodáit (az Európát és később a Tiszát), mely utóbbiakon kívül csak bérlője volt száüodáinak, de a Tiszát már Részvény Társasági alapon birtokolta (akkora mértékű volt a család részvény hányada, hogy ezt már valójában az ő saját üzletének tekinthetjük).