A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MARJANUCZ László: Szeged és Temesvár. A Délvidék regionális centrumai

nagyobb, másrészt kiemelkedő közigazgatási státusa, az árvíz utáni rekonstrukció különleges helyzetet teremtettek. A megnövekedett kereskedelem, és állami — regionális közfunkciók, a megindult iparosodás gyors népességnövekedést indukáltak. A lakosság városokba húzódása a polgárosodás velejárója. A modern ipar telephelyei korán Temesvárra vonzották a kézműveseket, majd a vállalkozókat és munkásokat. Szeged vonzereje inkább kereskedelmi elosztó és kultúraszervező funkciójából fakadt. Magyarországon a városi populáció növekedésének forrása nagyrészt a mezei népesség volt, de Szegedre nem a nagybirtok elűzte mezőgazdasági elem költözött be, mert határában a kisbirtok dominált. A lakosság mennyiségi szaporodása egyben a városi népesség nagyobb mértékű koncentrációjával járt. Szegeden ez eleve alacsony szintű volt, de Temesvár még így is, az abszolút számokat tekintve, hatszorosan nagyobb lakossági koncentrációval bírt. Érthetőbbé válik a különbség, ha a területi adatokat vetjük össze. Temesvár területe 1869-ben 3446, 1910-ben 8452 hektár, a növekmény 5 000 hektár. Erre a bővülésre Mehaia falu bekebelezésével (1906) tett szert. Területének megoszlása 1910-ben: 1 093 ha (29,4%) belterület, melyből 773 ha volt beépítve. A mezőgazdaságilag hasznosítható terület nagysága: 2 273 ha. (62, 05 %), ebből szántó 1894 ha, szőlőkert 85 ha., kertek 218 ha. A külterület összesen: 2570 ha (70, 16 %) Szeged adottságai teljesen mások voltak. Területe 1869-ben kb. 80 000 ha, 1910-ben 81 500 ha volt. Belső területe ugyanekkor: 970 ha (1,19%), mezőgazdaságilag hasznos terület 75 603 ha (92,67%), melyből 36 718 ha szántó, 29 217 ha. legelő 4642 ha szőlő, 3971 ha erdő, 353 ha kert volt. Összes külterület 80 616 ha (98,81 %). Szeged földrajzi területe Újszeged és Tompasziget-puszta bekebelezésével (1880) 1 628 hektárral nőtt. Temesvárott a belső telek (intravülani) nem teljes egészében volt lakott. Azaz itt a belsősség kiszámításánál olyan ingatlanokat is számba vettek, amelyek települési szempontból értékesek voltak, így nemcsak mezőgazdasági, hanem telek (házhely) értéke is volt. Szegeden a belső fundus egyenlő volt a beépített városrészekkel, a statisztika nem adott meg lakatlan zónákat, míg Temesvár belterületén voltak üres foltok. Szeged külterületének túlnyomó részét a mezőgazdaságba bevont területek adták, közöttük mintegy 5 000 ha volt a különbség. így a mezőgazdasághoz kötődés szembeötlő Szeged esetében. Területe 1910-ben közel 10-szer volt nagyobb, mint Temesváré. Holdra átszámított nagysága a századfordulón 142 000 kh volt, ebből 65000 a város tulajdona. A belterületi arányok Temesvár nagyobb urbanizáltsági fokát mutatják: az összterület 10%-a volt belterület szemben a szegedi 1,5-el. Szeged nagy külterülete nem jelentett csak külső telket, hanem lakóövezetet is, mivel a lakosság nagy része földművelő volt és tanyákon élt. Ezzel együtt a lakosság városi tömörülése sokszorosa a Szegedinek: többen éltek és dolgoztak a lakosok közül a városban Temesvárott, mint Szegeden. Táblázatunk számszerűsítve jeleníti meg ezt az összefüggést. 13 Uo. 304..311.