A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

Az első világháború idején, főleg a háború első felében, a szegedi zsidóságot is megérintette a nacionalista hullám. A Szegedi Napló 1914. szept. 24. száma így tudósít erről: „Megható, szép és lélekemelő egyházi ünnep volt ma a szegedi új zsidótemplomban a péntek esti istentisztelet keretében. A magyar fegyvereknek a szerbek fölötti győzelméért hálaadás történt, s az egyház tudós főpapja Lőw Immánuel dr. a szíveket mélyen megkapó, lelkesítő és a hazafiság nemes érzésétől áthatott szónoklatot tartott, befejezvén azt, az elesett hősök emlékére mondott gyönyörű szép imával. Az énekkar ezután a hívek elfogódott hangulata mellett a Himnuszt énekelte el." 1914. okt. 29-én egy Rebemann nevű zsidó katonának, akit súlyos sebesülten hoztak a szegedi csapatkórházba, de nem tudtak rajta segíteni, a szegedi hitközség első osztályú temetést szervezett.

73 A hitközség a háború idején a hadi kölcsön jegyzésben is részt vett. Az 1915. febr. 7-i hitközségi gyűlésen, a kibocsátott koronajáradékból 33120 K, a hadikölcsön kötvényekből 15 000 K jegyzését szavazták meg.

74 A szegedi zsidóság nem zárkózott el a közéleti szerepléstől sem. A virilista élbolyában való elhelyezkedés lehetővé tette, hogy részt vegyenek a törvényhatósági bizottság munkájában, és 1884-ben, annak 280 tagja közül, 52 volt a zsidó. Rósa Izsó (1842-1918) hosszú évekig volt a Szegedi Ügyvédi Kamara elnöke, a város különböző bizottságainak tagja, az újjáépítésben vállalt szerepéért kapott nemesi címet, a Munkapárt szegedi elnöke volt, 1914. júl. 21-én, ellenjelölt nélkül, parlamenti képviselővé választották, a függetlenségi párt ugyanis, tekintettel Rósának a város érdekében folytatott tevékenységére, nem állított ellenjelöltet.

75 A századforduló után Rósa Izsó kétségtelenül a városi protokoll lista élén állt. A Délmagyarország 1911. jan. 3. számában, az újévi üdvözlések közül Rósa Izsó köszöntését tartja a legkiemelkedőbbnek: „A legkiemelkedőbb volt a szegedi újévi üdvözlések közül Rósa Izsó dr. köszöntése. Szólt ez a szegedi munkapárt elnökének, a kiváló ügyvédnek, a Szegedi Ügyvédi Kamara érdemdús elnökének és az embernek, akinek a személyében egy egész nagy társadalom szíve- lelke él, agitál, irányít, támogat és győzelmeket ér el. Győzelmeket a reális politikában, a humanitásban és mindenütt, ahol az egész országot vagy csak Szegedet érintő kérdésről van szó." Az 1916. szept. 1-én induló Szegedi Újság c. hetilap is hasonló gesztust tesz irányában. A lap minden számában egy-egy szegedi híresség fényképét közli, és a sorozatot Rósa Izsó képével indítja. Ezzel az indoklással: „...Legelső számunkban adjuk a legelső polgár arcképét." A kép mellett közölt sorok tovább részletezik az indoklást, illetve igazolják a döntés jogosságát: „Csodálatos életpálya az övé. A siker nem vakította, a kudarc felhője nem árnyékolta be, mégis minden megtett lépése magasabbra vitte... 73 Délmagyarország, 1914. okt. 30. 74 Szegedi Napló, 1915. febr. 9. 75 Szegedi Napló, 1914. jún. 29, júl. 4, 5