A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

más hivatalos lapokat sem, mert azok elvonják a nép figyelmét a mindennapi bajokról. A népnek csak olyan sajtó való — hangoztatta Alpári —, amely elősegíti az érdekeit, melyet maga a munkásnép saját filléreiből tart fenn, ezek a lapok: a Világszabadság és a Népszava, s ezeket kell minden munkásnak olvasnia, mert ezek tartalmazzák azon eszméket, melyek a munkásnépet a jóléthez és a megélhetéshez juttatják. A gyűlés az elnök zárszavával ért véget.

158 A kemény bíráló beszédből kitűnik, hogy a koalíciós kormányzat tele volt ígéretekkel, s a szépen hangzó ígéretek be nem tartása nyugtalanítóvá tette a Szociáldemokrata Pártot, s az a kormány ellen élesen fellépett. Egyébként a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1907. évi XIV. kongresszusa megállapította, hogy Csongrádon a párt aktivitása nyomán jelentősen emelkedett a földmunkásmozgalomban részt vevő szervezett munkások száma, — azaz 70-ről 700-ra növekedett.

159 És a főszolgabíró 1907. január 29-i jelentése alapján a községben az alábbi munkásszervezetek voltak találhatóak: A Földmunkások Országos Szövetségének helyi csoportja 290 taggal, s az Országos Munkásvédő Szövetség csoportja 65 fővel.

160 Ez utóbbi munkás szervezetet a Mezőfi-féle Újjászervezett Szociáldemokrata Párt hozta létre, s a megyében 11 községben működött csoportja.

161 A munkásság gazdasági helyzete a századfordulót követő években sem tekinthető kielégítőnek. Ezt tette szóvá a Csongrádi Lap 1907 januárjában, „Kik húzzák a rövidebbet?" című cikkében. Az írás szerzője annak a véleményének adott hangot, hogy amilyen mértékben emelik a nagy gyárosok, a nagybirtokosok a munkabért, olyan mértékben talán magasabbra emelik a termékek és a termeivények árait. így azután természetes, hogy a munkások, amit a béremeléssel nyernek, elvesztik a termékek és termeivények beszerzésével, és ez az oka annak, hogy a megjavult munkabérek dacára is a magyar munkás alig képes a mindennapi kenyerét megkeresni, minek következtében ijesztő módon vándorolnak ki az új világba. A lap azt is megjegyezte, „ha a munkás sem képes megélni, hogyan éljen meg a középosztály, a vagyontalan értelmiségi? — Midőn sokkal jobban ki van zsákmányolva, mint a munkásosztály."

162 1903-1907 között a nehéz gazdasági helyzet Csongrád megyéből 416 embert késztetett kivándorolni. Ebből Romániába 34-en, Amerikába 289-en, és a többi 93 ismeretlen országba költözött. A kivándorlók közül a legtöbb (235) napszámos volt. Csongrádról 114-en hagyták el otthonaikat, s az 1907. április 21-i alispáni jelentés szerint a kivándorlás ebből a községből volt a legnagyobb. A kubikosok, mint vándor munkások a munka tisztességes megbecsülése és a jobb kereset reményében — írta az alispán — hagyja el egy részük a hazáját.

163 A Szociáldemokrata Párt kormányellenes fellépése arra sarkallta a belügyminisztert, hogy 1907. szeptember 7-én kiadja a 726. res. számú bizalmas rendeletét, 158 GAÁL Endre: i. m. 304-305. p. 159 ERDÉLYI Péter: i. m. 175. p. 160 CSML (SzL) főisp. ált. ir. 147/1907. sz. 161 GAÁL Endre: i. m. 301. p. 162 Csongrádi Lap 1907. január 27. 163 CSML (SzL) főisp. biz. ir. 44/1907. sz.