A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

Ugyancsak a felgyői uradalomban augusztusban 26 cséplőmunkás tagadta meg a munkát, a főszolgabíró felhívása ellenére hazatértek Csongrádra. Másnap az intéző feljelentést tett ellenük, hogy a szabályszerűen megkötött szerződés ellenére „ok nélkül hagyták abba a munkát," s arra kérte a főszolgabírót, hogy karhatalommal kényszerítse őket a munka felvételére. Az egyeztető tárgyaláson azonban kiderült, hogy a munkások azért álltak ki a munkából, mert a nagy esőzések folytán az asztagban lévő búza kicsírázott, s az uraság ebből akarta részüket a 100 mázsa után járó 3%-ot kiadni, s ezt a munkások így nem akarták elfogadni. Erre az uradalmi intéző, Lichtenackert Mihály 4,5 percentet ajánlott föl a raktárban lévő egészséges búzából, amit a munkások képviselője Kurucz Sándor elfogadott volna, de a többiek ezen feltétel mellett sem voltak hajlandóak a munkát folytatni. Ezt követően a főszolgabíró határozatilag rendelte el — az utóbbi feltételek mellett — a cséplőmunkások munkába állását, de azok azt továbbra is megtagadták. Ennek folytán a főszolgabíró kihágási eljárást indított ellenük; és 25 vádlottat 7-7 napi elzárásra, egy vádlottat pedig (Kurucz Sándort) a sztrájk kezdeményezése címén 30 napi elzárásra ítélte, s a büntetést az elítélt munkások már augusztusban le is töltötték, illetve Kurucz később szabadult.

148 A történtekből az a kép tárul elénk, hogy a cséplőmunkások az intéző által a jó minőségű búzából felajánlott 4,5%-os részt is kevesellték, s ezért nem voltak hajlandóak felvenni a munkát. A munka megtagadását, mint ez eset is mutatja, a törvény szigorával sújtotta a hatóság. A fellángoló aratósztrájkokat, a gazdatársadalom sem nézte tétlenül. Megfékezésére már az 1905-ös dunántúli aratósztrájkok következményeként az Országos Magyar Gazdasági Egyesület terjedelmes határozatot hozott, s kifejtette benne, hogy a helyzet javulását az Egyesület csak úgy várhatja, ha: „1. Sürgősen és állandón gondoskodnak a bűnös izgatást gátló és megtorló intézkedésekről, s ha a sztrájkok sikerét megfelelő preventív intézkedésekkel meghiúsítják. 2. Ha úgy a társadalom, mint az államhatalom a szociális működésnek megnyerhető. 3. Ha az elavult 1876. XIII. tc. helyébe új cselédtörvényt alkotunk. 4. Ha az egységes agrárpolitikával lehetővé tesszük, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősége fokoztassék, hogy ennek kapcsán úgy a cseléd, mint a mezei munkás kereseti viszonyai a több munkaalkalom révén javíthatók legyenek." A kormány minden bizonnyal a Gazdasági Egyesület szóban forgó fellépését is mérlegelve 1906. június 25-én kelt 20.486/1906. számú rendeletével megnyirbálta a sajtószabadságot. A nyári hónapok alatt pedig munkásgyűlések tartását egyáltalán nem engedélyezte.

149 A Gazdasági Egyesület határozatából kiviláglik, hogy az uradalmak, a gazdaközönség milyen szigorú intézkedések életbe-léptetésével igyekeztek a munkaerőt biztosítani, s ezzel a gazdálkodás zavartalanságát elősegíteni. A határozat egy pontja viszont a mezőgazdasági munkások munkaalkalmainak nagyobb mérvű megteremtését is szükségesnek tartja a mezőgazdaság jövedelmezőségének felemelése útján. A kormány ugyan reagált bizonyos mértékben a határozatra, de intézkedéseivel nem tudott hatékonyan gátat vetni a sztrájkoknak. 148 CSML (SzL) főisp. ált. ir. 147/1907. sz. 149 TAKÁCS József: i. m. 94-95. p.