A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején
zódott. Ez mutatkozott meg Csongrádon is, amikor a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete bekapcsolódva az országos akcióba, az oroszországi polgári demokratikus forrdalom kitörésének évfordulóján népgyűlést rendezett. 125 A belpolitikai válság kibontakozásához természetesen hozzájárult a magyarországi munkásság politikai aktivizálódása is. A súlyosbodó gazdasági helyzet, a megélhetési költségek emelkedése nyilvánvalóan elősegítette a munkásság megmozdulásait, 126 gazdasági, szociális követeléseiért folytatott küzdelmét. Ez utóbbi volt tapasztalható Csongrádon is, itt 1905 áprilisában a kőműves ipari segédek léptek sztrájkba, melyet az 1904-ben létesített helyi MEMOSZ irányított. A sztrájk megszüntetésére a főszolgabíró az 1884. évi XVII. tc. 163. §-ában foglaltak alapján a békéltető eljárás folyamatba tételéről gondoskodott. 127 A munkabeszüntetés azzal az eredménnyel zárult, hogy 76 ember a korábbiaknál jobb munkafeltételeket ért el. 128 E megmozdulás egyik előkészítője Surányi Lajos nyomdász szakmunkás volt, aki 1902. október 1-től a Szociáldemokrata Párt tagja, s a helyi szervezet titkára volt, és az 1906. évi malomipari munkások sztrájkjainak az előkészítésében is részt vett. 1 A munkásság követelései 1905 őszén folytatódik, s szeptemberben az újjászervezett szocialisták tartottak népgyűlést Csongrádon, ahol Mezőfi Vilmos az ország, s a munkásság gazdasági helyzetével foglalkozott. A Mezőfi után felszólaló Oláh Mihály pedig olyan intézmény létrehozását sürgette, melyek által az alföldi munkásnép kenyérkereseti forráshoz juthat. A népgyűlés Nyilas János pártjegyző előterjesztésében az alábbi határozati javaslatot fogadta el: A kormány tagjainál kérelmezni fogja a „népfölsegítés" akciójának megindítását az Alföldi Tisza-melléki vármegyékben is, — Vadnay Andor Csonrád vármegye egykori főispánjának kezdeményezése alapján. Kérelmezi továbbá a közegészségügy államosítását kiterjeszteni a hitbizományi uradalmakra, s a községi hatósági vállalatokra. A népgyűlési határozat szükségesnek tartotta a községi terhek arányos elvének keresztülvitelét, a katonatisztek, a lelkészek és állami tisztviselők adómentességének megszüntetését, valamint községi takarékpénztárak létesítését a föld-tehermentesítésére, a gyógyszertárak államosítását, a cseléd és szegényügy revíziójának előkészítését, az alkoholizmus és a kártyaszenvedély elleni szigorú intézkedések bevezetését. Fontosnak tartotta kérelmezni a munkahiány megszüntetése érdekében, s a belterjes gazdálkodás megvalósítására a Duna-Tisza és más öntözőcsatornák létesítését, termelő, értékesítő, s háziipari szövetkezetek létesítését és termeivényeinek értékesítése számára piacok szerzését oly módon, hogy minden községben a hatóságok, a társadalom segítségével létesüljenek gazdakörök, majd tej, baromfi, gyümölcs, borértékesítő és háziipari szövetkezetek. 124 Magyarország története 1890-1918. Főszerk.: HANÁK Péter, Szerk.: MUCSI Ferenc Bp. 1978. Akadémiai Kiadó I. köt. 557. p. 125 ERDÉLYI Péter: i. m. 174. p. 126 NAGY József: i. m. 56. p. 127 CSML (SzL) alisp. ált. ir. 2870/1905. sz. 128 Uo. 129 A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona ... 370. n.