A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

Megvalósítandónak vélte a selyemhernyó-tenyésztés elterjesztését, utak fásítását, s az országosan szervezett földművelők segélypénztárának minél nagyobb mértékű felkarolását. Végezetül lényegesnek tartotta kérelmezni a belügyi kormányzattól a társadalmi ügyosztály felállítását, hogy az egységesen intézze a „népfölsegítést", azaz mozdítsa elő a nép anyagi és erkölcsi felemelkedését. A népgyűlés az előterjesztett határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. A helyi sajtó kiemelten kommentálta, hogy Mezőfi „szociáldemokrata képviselő" — bár közismert, hogy Mezőfi az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt képviselője volt — mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét, „mert az ország siralmas állapotának festésével még a nem szocialista hallgatókat is magával ragadta." Kijelentette az összegyűlt tömegnek — írja a lap —, hogy a magyar vezényleti nyelvet, s az általános titkos választójog bevezetését követelni fogja. Az általános választójog bevezetésének a szükségességét — állapította meg az újság — a népgyűlésen jelenlevő Faragó Antal országgyűlési képviselő is kénytelen volt elismerni, azonban a titkos választás elvét elvetette.

130 Népgyűlési határozatból képet alkothatunk az újjászervezett szocialisták gazdaság- és szociálpolitikai koncepcióiról, melyek valóra váltása a munkásnép felemelkedését jelentette volna, s megvalósításuk közgazdasági szempontból is indokoltak lettek volna. Hogy a határozatot felterjesztették-e a kormányhoz megvalósításra, arról források hiányában nem áll módunkban beszámolni. Ellenben az ismeretes, hogy a határozati javaslatban is szereplő Duna-Tisza csatorna megépítése, mely gazdasági szempontból igen fontos lett volna, még a Horthy-korszakban is csupán felvetés szintjéig jutott el, megépítésére nem került sor. Amint az látható, az 1905-1906-os politikai válság időszakát a szociáldemokraták is döntő fordulatnak ítélték meg az általános választójog kiküzdése szempontjából, s ennek érdekében elérkezettnek látták az időt, hogy a földmunkásság hatalmas táborát mozgósítsák e küzdelemre.

131 Ebből a politikai meggondolásból alakították meg 1906. január 7-én Budapesten a bádogosok szakegyletének Dob utca 82. sz. alatti helyiségében a MAGYARORSZÁGI FÖLDMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉT. Az alakuló kongresszuson 61 község 87 küldöttel képviseltette magát. A megyéből a hódmezővásárhelyi, szegedi és a szentesi földmunkások képviselői jelentek meg, a csongrádiak táviratilag üdvözölték a közgyűlést. A Szövetség elnökévé Csizmadia Sándort, alelnökévé Buchinger Manót, jegyzővé Takács Józsefet, pénztárnoknak Joó Ferencet, ellenőrnek Schmidt Lipótot, vezetőségi tagoknak pedig Nyisztor Györgyöt és Jócsák Kálmánt választották meg. Az országos 30-as választmány székhelyéül Szegedet jelölték ki. Az első napirendi pont előadója, Jócsák Kálmán a Szövetség feladatát a munkabérek emelésében, a munkaidő csökkentésében, a munkaviszonyok és munkavállalási feltételek rendezésében és javításában, a siker és a küzdelem feltételeit pedig a szervezettség erősítésében, s a mezőgazdasági munkások műveltségének 130 Csongrádi Újság 1905. szeptember 10. 131 FARKAS József: „Ne legyen többé se úr se szolga!" ... 132 TAKÁCS József: A földmunkásmozgalom története. Bp. 1926. 80-81. p.