A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

sokkal a napszámbér megadásával véglegesen elszámoljon, — azaz elbocsátsa őket. A felnőtt munkások napszámbérét 1 korona 60 fillérben, a serdületlen komákét pedig 80 fillérben állapította meg, s utasította a községek vezetőit ezen napszámok kifizetésére. A következő napon Csongrádon a munkások, kubikosok a főszolgabírói hivatal előtt nagy tömegben gyülekeztek, és óriási lárma, fenyegetőzés közepette a 2 korona napszámot követelték, de ennek teljesítését most a főszolgabíró tartotta lehetetlennek a sok fiatalkorú miatt. A felizgatott tömeg miután kérését nem teljesítették, a főszolgabírói hivatal és a szomszédos községháza ablakait kövekkel bezúzta, így akarván érvényt szerezni követelésüknek. A zavargások megfékezésére a készenlétbe helyezett csendőrség közben a községháza udvarára betóduló tömeget kiszorította a piactérre anélkül, hogy fegyverét használta volna. A zendülés hírére az alispán Csongrádra utazott, s az összegyűlt zajongó tömeget minden további rendzavarás nélkül sikerült távozásra bírnia azon ígérettel, hogy a velük való fizetési elszámolás a következő napon megtörténik és kilátásba helyezte a munka tovább folytatását is.

110 A zavargások során keletkezett anyagi kár: 95 korona 90 fillért tett ki, melynek behajtását a község elöljárósága a szegedi fenyítő törvényszéktől megtenni kérte.

111 A forrást vizsgálva az a következtetés vonható le, hogy a zendülés kipattanásának okát a munka- és bérfeltételek pontos meghatározása ellenére a munkafelügyelő helytelen intézkedése, s az abból eredő félreértés váltotta ki. De mint az látható a munkások, kubikosok zendülése kielégítően záródott, mivel az alispán nem csak a követelt bér kifizetését ígérte meg, hanem a munka tovább folytatását is garantálta. A történések közben Belügyminisztérium a 2363/1903. számú leiratában elrendelte, a főispán rövid időn belül tegyen jelentést, hogy a megye községeiben, különösen Csongrádon müyen méretű a munkanélküliség, s a munkásosztály kiváltképpen a mezei- és földmunkások a munkahiány miatt valóban ínségnek és nyomornak vannak kitéve, s van-e kilátás arra, hogy ezen munkások helyzete a közeledő aratási munkák beálltával lényegesen javulhat. Ha pedig a munkásság körében a nyomor ténylegesen fellépett, vagy annak előjelei mutatkoznak, a törvényhatóság részéről a megszüntetésére milyen intézkedések történtek, vagy milyen tervek vannak kilátásba. A minisztériumi leirat arra föl született meg, hogy dr. Kelemen Béla országgyűlési képviselő a földművelésügyi miniszterhez interpellációt terjesztett be, melyben fölvázolta, hogy Csongrád megyében a munkásság a munkahiány következtében válságos helyzetbe került, nyomorral küzd. És feltette a kérdést, hogy a kormányzat a munkásnép jogos igényeinek kielégítésére, s a közrend veszélyeztetésének elhárítására milyen intézkedéseket szándékozik foganatosítani. A főispán a kért jelentésben kifejtette, hogy a megyében a munkásság kereseti és megélhetési viszonyai az utóbbi években fokozatosan rosszabbodott, s ez év tavaszán körükben az ínség, s az ezzel járó elégedetlenségnek aggasztó jelei mutatkoznak. És a tárgyalt időszakban 4000 földmunkás munkanélküli. A csongrádi földmunkásságról viszont azt írta, hogy körükben nincs munkanélküli, mivel a 110 CSML (SzL) főisp. biz. ir. 22/1903. sz. 111 ERDÉLYI Péter: i. m. 172-173. p.