A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

telmesebb tagjait alkalmazták, egész napra 2 korona, félnapra 1 korona napszámért. 7./ A kitűzéshez, valamint a munkavégzéshez szükséges lécek, palincsok beszerzése a közúti alap terhére történt. 8./ A munkabéreket a végrehajtott munka arányában a művezető mérnök igazolásával ellátott munkabérlajstromon történő hetenkénti kifizetését rendelték el, a községi elöljáróság két tagjának jelenlétében. 9./ A ténylegesen teljesített munkák után esedékes munkabérből s heti fizetések alkalmával 10%-os munkásbiztosítást tartottak vissza. A visszatartott összeget csak a munkák teljes és kifogástalan befejezése után végelszámolás esetén volt lehetséges kifizetni. A megállapodás, illetve az előírás többi pontjai Csongrád elöljáróságára, s az építést vezető mérnök munkájára, kötelességeire vonatkoztak.

109 A fenti alispáni utasítás azt mutatja, hogy az precízen leszögezte a munka végzésének minőségét, a teendőket, s az értük járó fizetséget úgyszintén pontosan meghatározta. Tehát a munkások láthatták, hogy mit és mennyiért vállalhatnak. A vármegyei közigazgatási bizottság döntése után a főszolgabíró megbízta Weisz Zsigmond főmérnököt, tárgyaljon a kubikusokkal, hogy az előirányzott földmunkálatokat köbméterenként milyen egységárak mellett hajlandóak végezni. A kubikosok a méltányosan megállapított egységárak alapján hajlandónak mutatkoztak a munka elvégzésére. Ezt követően Weisz a teljesen elkészült tervek és költségvetések alapján a kitűzéseket megkezdte, s a kubikosok május 16-án a kitűzött szelvényekben már munkába állhattak, és a kubikos csoportok, mint szakmányosok a munkát május 23-ig végezték is. Minthogy a művezető mérnök ténylegesen teljesített munkamennyiségről műszaki felvételek útján nem győződhetett meg, ezért a végleges elszámolásig napi 2 korona kifizetésére tett javaslatot. Az előleget Tasnády Imre főszolgabíró a rendelkezésére bocsátott felhasználható összegből május 23-án a kubikosoknak és más munkásoknak ki is fizettetett. Időközben Lovas János munkafelügyelő a jelentkező további munkásokat már szelvények szerint megalakult kubikos csoportokba azok tiltakozása ellenére beosztotta, s ezáltal az egyes szelvényekben túlzsúfoltság keletkezett. Ez az intézkedés a kubikosokban azt az érzést keltette, hogy nem a teljesített munkamennyiség arányában, hanem napszámbér szerint fognak fizetni. „Amint ennek tudata elterjedt a nép között — írja az alispán — nemcsak a hivatásos földmunkások, kubikosok, hanem az ilyen nehéz munkára alkalmatlan serdülő korú gyerekek és köregek is ellepték az ellenőrzés és felügyelet nélkül lévő munkaterepet úgy, hogy ... május 25-30-ig terjedő időben mintegy 1500 egyén állott munkába, akikről ... napszámjegyzéket vezettek." Weisz csak május 30-án vette észre, amikor az építés alatt álló szakaszt bejárta, hogy a munkások napszámosnak tekintik magukat, s az egységárak szerinti fizetésről hallani sem akarnak, hanem a 2 koronás napszámot követelik. A végzett munka eredménye azonban — a főmérnök megítélése szerint — ilyen magas munkabér kifizetésére egyáltalán nem nyújtott alapot. A történtek után maga az alispán előbb Csanytelekre utazott, s a munkásokat igyekezett rábírni a munkának egységárak mellett való folytatására, ami nem sikerült. A zendülés lecsendesítésére az alispán indokoltnak találta, hogy a munká109 CSML (SzL) főisp. biz. ir. 21/1903. sz.