A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

A lap is csatlakozott a munkások azon óhajához, hogy jogos érdekeiket mielőbb kielégítsék, mert az igazságtalanság — hangzott a cikk —, hogy „a nagybirtokosok a munkások rovására szerezzenek ... kiszámíthatatlan hasznot."

59 A népgyűlésen a munkásság megjelenési aránya is szemléletesen és tárgyilagosan mutatja, hogy a mozgalom létezni nem szűnt meg, hanem ilyen vagy olyan dinamikájú tovább élése, bármikori fellángolása gazdasági körülményeikkel függött össze, s ez nem hagyta véglegesen kialudni. Április 3-ára pedig a földművelő-munkások jelentették be gyűlésüket a főszolgabírónak, aki az engedélyezést megtagadta. A végzés ellen a földmunkásság nevében Huszka Mihály, Barta Ferenc és Paróczai János az alábbi fellebbezést nyújtották be az alispáni hivatalhoz: Nem képezhet indokot a betiltásra — írják —, hogy az egybehívok szegény emberek és a főszolgabíró előtt állítólag ismeretlenek. A gyülekezési jogról szóló rendelet minden állampolgárnak megadja a jogot a gyűlés tartására, ha azt szabályszerűen bejelenti, s nem szükséges, hogy akik a gyűlést összehívják a főszolgabíró előtt is ismertek legyenek. Alaptalan az indoklás másik része is — hangzott a fellebbezés —, mely szerint az eltiltás azért is szükséges, mert a közrend megzavarásától kell tartani, tekintettel az izgatott hangulatra. A tárgysorozat a legkevésbé sem tartalmaz ennek előidézésére pontokat. Ezeknek figyelembevételével kérték Huszkáék, hogy az alispáni hivatal utasítsa a főszolgabírót a gyűlés megtartásának engedélyezésére. Az alispán a fellebbezést tárgytalannak minősítette, mivel azt május l-jén vette kézhez.

60 A főszolgabírói és az alispáni eljárás is egybehangzóan igazolják a helyi hatóságok azon intézkedéseit, amelyek a munkásság megmozdulásait igyekeztek visszaszorítani. Május 1-jének a munkások általi megünneplése 1890 óta szinte minden évben gondot okozott az államhatalomnak. 1898-ban a belügyminiszter ugyancsak célszerűnek találta április 20-án megjelentetni a 351. res. számú rendeletét a május l-re tervezett munkásgyűlések betiltása tárgyában. A rendelet előírta, hogy népgyűlést összehívni szándékozóknak annak idejét és helyét 24 órával előbb írásban közölni kell a városi törvényhatóságok elnökével. Ha a gyűlés célja az elnök megítélése szerint a törvényre, a közrendre nézve erőszakos, — úgy az engedély megadását köteles volt megvonni. Az engedély nélküli gyűléseket pedig fel kellett oszlatni; először szép szóval megpróbálkozni, s csak a legvégső esetben alkalmazni a katonai erőszakot, a karhatalmat. A népgyűléseken a kiküldött tisztviselőknek kötelessége volt a rendszerellenes megnyilvánulásokat megakadályozni, s az elkövetőkkel szemben az eljárást megindítani. „Minthogy a szocialista mozgalom a közelmúltban az eddigieknél is veszedelmesebb jelleget öltött — írja a miniszter —... könnyen erőszakos kitörésekre és rendzavarásokra vezethet, ezennel elrendelem, hogy folyó év május 1-én a munkásoknak nyilvános vagy népgyűlések, semminemű körmenetek, felvonulások ... nyilvános tüntetések tartása meg ne engedtessék." A Csongrád megyei főispáni hivatal is a fenti rendeletet intézkedésre megküldte a polgármestereknek, s a főszolgabíróknak.

61 A rendelet kapcsán a helyi Tiszavidék című lap a lakossággal tu59 Tiszavidék 1898. február 20. 60 CSML (SzL) alisp. ált. ir. 4524/1898. sz. 61 CSML (SzL) főisp. biz. ir. 19/1898. sz.