A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

1136/1897. számú leiratban foglaltak alapján járjon el. Ennek értelmében az alispán az április 4-i átiratában értesítette a főszolgabírót, hogy a fenti rendelkezésről tájékoztassa az egylet vezetőségét. Erre Huszka Mihály távirati beadvánnyal fordult a belügyminiszterhez, kérve az alapszabály megerősítését. A sok huza-vona után Huszka és társai 1899 januárjában személyesen nyújtották be kérelmüket a Belügyminisztériumba, az egylet megalakulásának engedélyezése végett. Szabó László miniszteri tanácsos február 3-án a benyújtott kérelmet leküldte a megyének megfelelő eljárás megtételére.

49 Az ügy végleges megoldást tehát nem nyert. A minisztérium és a helyi hatóságok aktatologatással húzták az időt, kitérve a megoldás lehetősége elöl. S arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy az egylet valaha is megalakult volna. Közben a földművelésügyi miniszter 1897. augusztus 5-én a belügyminiszterrel egyetértésben kiadott 5031. számú rendeletében felhívta a főispán figyelmét, hogy alkalmas módon figyelmeztesse a törvényhatósági és községi tisztviselőket, hogy a munkások ügyeire különös gondot fordítsanak. Tegyék meg mindazt, ami az esetleges mozgalom megelőzésére, avagy a már konstatálható mozgalom lecsillapítására szükséges. E cél érdekében a földművelésügyi miniszter mindenek felett szükségesnek tartotta, hogy az 1876: XIII. tc. értelmében a közigazgatósági hatóság körébe utalt panaszos és peres ügyek mindenkor gyorsan elintéződjenek. Különösen fontosnak vélte, hogy az első fokú hatóságok a területükön folyamatban lévő nagyobb földmunkálatoknál, építkezéseknél stb. —, ahol kubikosokat is alkalmaztak (B. Gy.) — foglalkozó munkáscsoportokat időnként a helyszínen keressék fel, s ott a munkások élelmezéséről, elhelyezéséről, a velük való bánásmódról szerezzenek közvetlen tapasztalatokat, s azok alapján a szükséges intézkedéseket tegyék meg. A miniszter kiemelte, hogy különös súlyt helyezzenek az idegen vidékbeli munkásokra, mert a hivatali székhelytől rendszerint távol dolgozó, vidéken járatlan, bizalmatlan munkások legtöbbször indokolt panaszaikat is elhallgatják, s a nem orvosolt panaszokból „gyülemlik meg — hangzott a leirat — az izgatásra fogékony elkeseredettség." Kívánatosnak tartotta, hogy a községi elöljárók a szükséghez képest a hozzájuk fordulóknak az útbaigazítást mindenkor készségesen adják meg, s ne utasítsák a munkásnépet az egyik hatóságtól a másikhoz, ügyüket időveszteség, költség és utánjárás nélkül intézzék el. A hatóság iránti bizalom csak ily módon erősíthető, — szögezte le a rendelkezés Darányi a munkásügyek intézését a politikán túl humánum szempontjából is lényegesnek tartotta, „de nem a más társadalmi osztályokhoz tartozók hátrányára."

50 A kiadott rendelet preventív céllal történt, a kormány ily módon is elejét akarta venni a munkás zendüléseknek. Ellenben az is tény, hogy a rendelet megjelentetését, a benne foglalt intézkedések megtételét a munkásnép sorsa iránti humánum is vezérelte. Ugyanakkor, mint azt a csongrádi földművelő munkásegylet esete is mutatja, a kormány a földmunkásság szervezkedését a helyi hatóságokkal egyetértésben politikai okokból nem tartotta kívánatosnak. 49 CSML (SzL) alisp. ált. ir. 1152/1897. sz. 50 CSML (SzL) főisp. biz. ir. 4230/1897. sz.