A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében

diadalmenet volt vér és babér / Tűzkeresztség Galíciában Rohatynnál 1914. VII. 30. / Majd szakadatlan harcok szörnyű sora mint / Komarno IX. 6. Grodowic IX. 16. Przemysl XI. 5-13. /Przedwka XII. 21. Dukla szorosban Frankow XII. 24. / Az oroszok kiűzetése Kárpátokból 1915. V. 5 — / Az olasz hadüzenet bekövetkezésekor az ezred az olasz frontra / vezényeltetet [sic] Első összecsapás Freikofelne / 1915. VI. 10. Majd Palpiccolo csúcsait vívja VI. 14. 2. /Néhány legvéresebb dicső dátum /Doberdo 1915. VII 22. / San Martino / Monte San Michèle / 3. /Piave átkelés 1918. VI. 17. /Montello csata VI 17. Utolsó állás/ Caseracarolban II. XI. 31-én. / Minden támadást visszavertek /46-os Hőseink! Álmodjatok / Nagymagyarországról! A történelem / majdan tetemre hívja népeke[sic] S akkor /a ti szellemeitek az utódok harcait / segítik! 4. / (Doberdofa) X. 19. Az 5. ik Isonzó /csata 1916. II. 5. A Karszt csata a / 6. ik isonzói csata VIII. 7. Majd / a 7. 8. 9. isonzói csata IX. 7. A „Fajti / Hrib hősei'vé avatta a 46-osokat. / A 10-11 isonzói csata 1917. V. / Továbbá a Flitsch-Tolmein áttörés. 5. /„Midőn világossá válik hogy / a Doberdo lesz az olaszi háború / legvéresebb színtere, ekkor oda viszik / a hős 46-osokat az első isonzói csatába / és ez az egész oszt-magyar hadseregben / az egyedüli ezred, mely ott a Doberdo-Karszt / fennsíkon mind a 12 isonzói csatát / végigr küzdi dicsőséget dicsőségre halmozva, / de egyszersmind a legnagyobb véres áldozatokat meghozva küzdi végig" József főherceg, sk. Ez a szöveggel és képpel együtt történő megemlékezés méltó emléket kívánt állítani a Doberdói fennsíkon és az egész világháború alatt Európa különböző frontjain harcoló szegedi katonáknak. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy az 1936. október végére elkészült freskó, amelyet 1937. május 31-én Horthy jelenlétében ünnepélyesen avattak föl és egyszerre Szegeden és az országban rendkívül népszerűvé vált, egy sajnálatos félreértéshez vezetett. Azáltal, hogy a megrendelő szándéka szerint Aba Nóvák a doberdói fa két oldalára elhelyezett két térképet és az ott fölsorolt frontok kapcsán Montello neve is említésre került, röviddel ezután megjelent egy új elnevezés, amely az idősebbek körében a mai napig is előfordul: nevezetesen a doberdói fát ettől kezdve többször is emlegetik montellói fa néven. Ugyanakkor teljesen egyértelmű — amint arra korábban utaltunk —, hogy Montello a Piave mentén, Doberdótól több mint 100 km-re nyugatra található, ahol a 46-osok 1918 folyamán folytattak hősi harcokat és mint ilyen, a szegediek hősi harcának vitathatatlan része. Azonban az 1916. július elején a Doberdói fennsíkon San Martinónál kivágott doberdói fához semmi köze. Ily módon a doberdói fa emlegetése a helyes, (esetleg még a San Martinó-i fa elnevezés volna a megfelelő, de ezt az átlag emberek nem ismerik) a montellói fa elnevezés viszont teljes egészében téves.