A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében

A doberdói fa sorsa tehát 1945-ig a múzeumban, a város nagy megbecsülésétől és tiszteletétől övezve, követhető. Sajnálatos módon az új, kommunista rendszer az egész I. világháborús hősi emlékezést, a katonák tiszteletét elvetette. Egy olyan új erkölcsi rend nevében tagadta meg, a későbbiek folyamán pedig teljes egészében elhallgatta, amely méltatlanul és meg nem bocsájtható módon sújtotta a szegedi és természetesen az akkori Magyarország összes katonáját, azok hozzátartozóit, akik súlyos áldozatot hoztak az I. világháború folyamán. Az egész I. vüágháborús kiállítást valamikor a 1945 után fölszámolták és miként a fakatonát, a doberdói fát is a múzeum raktárában helyezték el. Pontos sorsát követni nem tudjuk, de a méltatlan bánásmód az idők folyamán oda vezetett, hogy az véletlennek, vagy talán, és remélhetőleg egy-két, a fa sorsát ismerő, áldozatkész muzeológusnak köszönhetően, fölcipelték a múzeum padlására és 1985-ig ott vészelte át a nem akármilyen időszakot. 1985-ben hoztuk le és kellő tisztítás után a múzeumi célra átadott Fekete ház helytörténeti múzeum épületében jelent meg az I. világháborút bemutató kiállításon, majd ezt követően, az 1986-ban megnyílt állandó kiállításon, ahol jelenleg is látható. A doberdói fa iránti tisztelet egy olyan nagyszabású, az emberiség egésze által elismert hősiesség, áldozatkészség, a hazáért folytatott harc, az önfeláldozó hazaszeretet része és szimbóluma, amelyet most, a XXI. században is a legnagyobb tisztelettel illethetünk és amelyet vállalnunk kell, emlékezve a fa helyszínén folytatott áldozatokra és elesettekre. Ez a tiszteletadás Szeged városának és tágabb értelemben a magyar nemzetnek olyan kötelessége, amely előtt csak maximális tisztelettel adózhatunk. ISTVÁN ZOMBORI THE WOODEN SOLDIER AND THE TREE FROM DOBERDO IN THE COLLECTION OF THE MUSEUM OF SZEGED In 1915 the citizens of Szeged following European patterns also carved a statue depicting a soldier from wood. It was erected on the main square of the city in order to collect money to support Hungarian soldiers at the front. Those aiming at supporting the soldiers could buy a nail, which then was driven into the wooden statue. Between June 1915 and June 1919 the soldier was standing cn the square - except during wintertime - and thousands of nails were bought. Then the statue was taken into the Museum of Szeged and has been preserved there ever since. The 46

th infantry regiment was commanded to the region of the Karst mountains by the River Isonzo on the border of today Slovenia. The territory the regiment defended was situated between Doberdo close to the seaside, the village of San Martino a few kilometres to the north and the mountain of Monte San Michèle a few kilometres further. They fought heavy battles against the Italian army for a year's time. There was a large tree standing in front of the church of San Martino riddled by bullets. This tree was cut on 4

th July 1916 and transported ceremoniously to Szeged. There it was handed over to the museum claiming that the tree witnessed the bravery of the soldiers from Szeged, as well as the wounding and hero's death of hundreds of soldiers, in this way it was to testify heroic firmness forever. Until 1945 both war memorials could be seen as part of the permanent exhibition of the museum. During the Communist regime both were removed from the exhibitions and both war memorials have been available for visitors in the museum only since 1986.