A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében

Mindezek azt jelzik, hogy a doberdói fának, mint kiemelkedő darabnak, a hozzáfűződő tiszteletnek és szeretetnek, amely a harcban résztvevő katonákra vonatkozik, a Szegedre érkezés első pillanattól kezdve megkülönböztetett jelentősége volt. Ezt olvashatjuk ki egyébként a múzeum irattárában található 27577/1916. tanácsi számú iratból is, amely arról tudósít, hogy Szeged városa átvette a frontról ideérkezett fatörzset. »VA beérkezett jelentésből tudomásul vesszük, hogy a város polgármestere a cs. és kir. 46. gyalogezred küldöttségétől átvette azt a fatörzset, amely a Doberdói fennsíkon az ezred által elfoglalt védelmi vonalon állt, amíg az ellenséges tűz el nem pusztította; s azt mint az ezred küzdelmének emlékét a múzeumban a múzeum igazgató helyezte el. A múzeum igazgatóságát utasítjuk, hogy a fatörzset vegye gondozás alá s annak megfelelő elhelyezéséről gondoskodjék. A város iránt tanúsított figyelem köszönetéül üdvözlő iratot intézünk az ezredparancsnokhoz, valamint ő császári és királyi fennséghez, József főherceghez, aki a fatörzs átadási ünnepén a szegedi hős ezred tábornoki karával együtt megjelenésével megtisztelni méltóztatott. Egyidejűleg a háziezred legénységéről ez alkalommal is megemlékezni óhajtván, utasítjuk a főpénztárt, hogy 1000, szóval Egyezer koronát a rendkívüli alap terhével a cs. és kir. 46. gyalogezred parancsnokságának Tábori posta 109, póstatakarékpénztári utalványon küldjön el és jegyezze fel, hogy ez az összeg Szeged sz. kir. város közönsége nevében a város tanácsának 27577/1916. sz. határozatával kiutalt s a legénység részére dohány, szivar és egyéb ajándék beszerzésére szánt adomány. Miről a városi múzeum igazgatóját, a főpénztárt, és a számvevőséget értesítjük. ^

43 Valóban, már az I. világháború alatt, amint azt elsősorban Móra Ferenc beszámolójából megismerhetjük, a múzeum legnagyobb, díszes termében, a díszteremben — amint azt az újságban olvashattuk — a képtárban helyezték el a világháborúból származó emléktárgyakkal és frontról származó emlékekkel együtt. Móra számos írásában megemlékezik a doberdói fáról. Ezek közül egyre szeretnénk rámutatni, hangoztatva, hogy Móra számos tárcájában, novellájában ír a fa iránti, sokszor megható tiszteletről. Az 1919-es vörös diktatúra idején történtekről számol be „Forradalmi emlékek" c. írásában, amely egyébként 1930-ban készült. Egy nap a direktórium küldöttsége rontott be a múzeumba, közölvén, hogy a múzeumból kaszinót kívánnak a munkáshatalom részére csinálni, és hogy ők most körülnéznek, melyik terem volna erre a legalkalmasabb. A következőket meséli Móra: „Kinyitottam a dísztermünket, az tetszett nekik nagyon. Már nem minden nagyon, mert például a doberdói fára, amit József főherceg küldött ide a frontról, s beállítottunk a terem közepére, ráköptek. A többi kép, amely a képtár falán volt, az már tetszett az elvtársaknak, de a doberdói fát azonnal eltávolítani rendelték." Aztán végül 43 Erre vonatkozóan lásd FÁRI Irén: Tömörkény István a könyvtár- és múzeumigazgató. (1904-1917.). In: Múzeumi kutatások Csongrád megyében. 1998. Szeged, 2000. 89-99. A vonatkozó 95-96. Köszönetet mondok a szerzőnek, aki az említett cikk mellett az idézett forrást az Irattárból e tanulmány rendelkezésére bocsátotta.