A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

A megyében elsőnek alakuló kőműves szakegylet a századforduló idejére már kimondottan szocialista jellegűvé válik, és küldötte Vérségi József részt vesz az építőmunkások 1901. évi országos kongresszusán, — olvasható: A csongrád megyei munkásmozgalom 1868-1917 című munkában. Közben egyre erősödtek a Csongrád megyei földmunkásság megmozdulásai. Ennek csúcspontja a hódmezővásárhelyi zendülés volt. A Szántó Kovács János nevével összeforrt mozgalomnak — az alispáni jelentés szerint — jelentősebb kisugárzása Csongrádon nem volt tapasztalható. A Tiszavidék című lap „A munkásság bajai" cikkében a közigazgatás vezetőit tette felelőssé az ottani véres események bekövetkezéséért. „Ezt a Csongrád megyei virtust ideje volna már abba hagyni — jegyezte meg a cikk szerzője —, mert a párolgó vér utoljára is bosszúért kiált, s az erőszak csak fokozza az ellenállást és félő, hogy ha a mai közigazgatás tovább halad a megkezdett úton, alaposan előkészíti az útját egy beláthatatlan következményű szocialista forradalomnak."

22 De ezt a szerény hatást is pozitíven értékelhetjük. A vásárhelyi zendülést követően a Csongrád megyére is elrendelt kivételes állapot ellenére a csongrádi munkásnép sem vonult teljesen passzivitásba. Ezt igazolják a titeli uradalomban történtek is, ahova 200 csongrádi mezőgazdasági munkást vittek azért, hogy az oda felfogadott és sztrájkoló aratókat szerződésük teljesítésére kényszerítsék. A csongrádiakat tehát sztrájktörőknek vitték oda. Mihelyt jelenlétükkel az uradalom elérte célját, szélnek eresztették őket. Ezek a munkások éhségtől elcsigázva, a nyári kereseti lehetőségüktől megfosztva, sokan közülük betegen tértek vissza otthonukba. A mozgalom visszaszorítása érdekében a belügyminiszter 1894. szeptember 29-én kiadta a 1151. res. számú rendeletét, melyben betiltotta a munkásegyleti gyűlések tartását. Egyben felkérte a főispánokat, hogy a tényleges állapotokról, a munkásság magatartásáról tegyenek jelentést, s jelezzék szükségesnek tartják-e a rendelkezés huzamosabb idejű érvényben hagyását. A főispán jelentette a belügyminiszternek, hogy tavasz óta a megye munkássága a vagyonos osztályokkal szemben még izgatóbban lép fel, s a földtulajdon viszonyokat nem tartja kielégítőnek, azokat megváltoztatni szükségesnek tartja.

23 E főispáni megállapítás természetszerűen Csongrádra is vonatkozott. Csongrád főszolga bírája viszont azt is közölte, hogy járása területén „anarchista elveket valló egyének" a jelentés időpontjáig nem voltak találhatóak.

24 A Tiszavidékben megjelenő „Munkás mozgalom" című írás pedig arról tudósított, hogy az egész megyében tömörül a munkás csoport, mert kevesli a munkadíjakat és több kisebb-nagyobb sérelmeket orvosolni akar. Szegeden nagygyűlést tartottak, ahol lázító röpiratokat osztogattak. Szentesen szintén terjesztettek ilyen röpiratokat „Magyarország népéhez" címen, melyet a rendőrség ideje korán elkobzott. „Nálunk (Csongrádon) hál Istennek ilyen iratokkal nincsen a munkásnép megmételyezve."

25 A fenti cikk is azt sugallja, hogy Csongrádon a munkásság megmozdulásai a megye más települé22 Tiszavidék 1894. április 29. 23 CSML (SzL) főisp. ált. ir. 499/1894. sz. 24 CSML (SzL) alispáni iratok (: a továbbiakban: alisp. ir. :) 25/1894. sz. 25 Tiszavidék 1894. február 3.