A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében
esség volt a régi és változatlan. Azt írja az idézett beszámoló: „Úgy látszott, hogy a 46-os bakák lába a Monte San Michèle idegen földjébe, egy éves ittlétük alatt, elszakíthatatlan gyökeret eresztett. 17 Azonban az olaszok olyan erővel támadtak, oly sokszoros volt a túlerő, hogy a rendkívüli veszteségek jelezték, hiába az emberi hősiesség, a megfeszített ellenállás, sokáig nem lehet a meglévő frontvonalat tartani és a meglévő túlerő elől csak idő kérdése, hogy mikor kezdenek visszavonulni. Valóban, a frontvonalból kiugró, az ellenséghez az átlagosnál is közelebb eső szakasz védelme megtört és augusztus 9-ére nyilvánvaló volt, hogy az ellenség áttörése sikerült. 9-éről 10-ére virradó éjszaka megkezdődött a visszavonulás. „Az ezred a San Martinó-i és Monte San Michele-i védelmi szakaszoknak, melyeknek több mint egy évig tartó védelmezése közben oly hallatlanul nagy véráldozatot hozott, végképp búcsút mondott. Amit az ezred ebben a két védelmi szakaszban végbevitt, az páratlanul áll a világtörténelemben. Haditettének nagyszerűsége az ég homlokán való megörökítésére kívánkozott. Es mégis! 1916. augusztus 10-én szokásához híven felkelt a nap, letekintett a Doberdóra és egykedvűen állapította meg, hogy a Monte San Michelen és San Martino előtt már nincsenek 46-osok." — írja a beszámoló. 18 Jellemző, hogy a 46-osok hősies és rendkívüli helytállásának köszönhetően, az olaszok sokkal nagyobb fegyveres erőt képzeltek és sejtettek a Monte San Michelen és a San Martinoi frontszakaszon, mint ahogy az valójában volt. Ennek tudható be, hogy a Monarchia erőinek visszavonulását követően sem az éjszaka, sem napközben nem merték megkezdeni az üldözést, hanem csak 10-én délután, miközben többszörös járőrosztagokat küldtek ki, illetve az immár kiürített állások ellen még 10-én délben is hatalmas tüzérségi támadást indítottak és csak ezután kezdték meg csapataikkal a támadás lebonyolítását. 19 Az 1916-os év egyébként is az I. világháború talán legvéresebb időszaka volt, nem csak itt az olasz fronton, hanem Európa egyéb részein is föllángolt a harc. Ekkor zajlott Franciaországban Verdunnél a hatalmas küzdelem, az orosz fronton pedig ekkor nyáron indult meg a Bruszilov-offenzíva Lucknál, és történt meg az áttörés az Osztrák-Magyar Monarchia ellen. Ezzel egy időben került sor Románia hadba lépésére is a központi hatalmak ellen, ezzel Erdély területén is új front nyílott meg. Ennek a nagyszabású harcnak volt része a Doberdói fennsíkon folytatott küzdelem. Amihez hozzátartozik az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok ekkor már igen nagy mennyiségben küldte teherszállító hajókon az élelmiszert és a hadifölszerelést, amely szintén az Antant hatalmakat támogatta és ami azok katonai, műszaki, technikai fölényét eredményezte. 20 Mindezeket figyelembe kell vennünk és beszámítanunk a tényezők közé akkor, amikor a 46-osok 1916 nyarán folytatott hősi harcait vizsgáljuk. Ennek a harcnak volt része és egyszer s mindenkorra maradandó emlékőrzője a doberdói fa, amely ekkor már megérkezett Szegedre. A doberdói fa Szegedre érkeztéről bősé17 AJTAY: i. m. 184. 18 AJTAY: i. m. 186. 13 AJTAY: i. m. 187. 20 AJTAY: i. m. 178.
