A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében

gesen beszámolt a korabeli sajtó. A napilapok írásai egyértelműen lelkesen, a fronton harcolók hervadhatatlan érdemeit méltató módon, tisztelettel és elismeréssel szóltak a Doberdónál harcoló fiaikról. Július 11-én, szerdán tudósít a Szegedi Napló arról, hogy itthon a 46-osok fája. És beszámol arról, hogy ez a fa nem magyar földből való, hanem az Isonzó mellől hozták: „... békés időben, terebélyes korában San Martino-i gyerekek hancúroztak körülötte, öreg san martino-i emberek pedig megpihentek az árnyékában. " A háború pusztításai közepette azonban a magyar 46-osok hősiességének volt tanúja. "Végtére kidőlt maga a fa is, puskagolyó, ágyúgolyó koronáját, ágait letördelte, törzsét megsebezte, hősi halálát okozta. Es ekkor, — hogy örök emléke maradjon a háborúnak —, a vitéz 46-osok derék parancsnoka Zeiss alezredes kivágatta a halott fát és elküldötte haza, Szegedre, mert a hősök, akiknek halálát látta, úgy sem jönnek vissza soha többet." Az újságcikk beszámol róla, hogy tegnap, (ezek szerint július 10-én) érkezett meg és a szegedi múzeumba szállítják „...ahol nem éri halált hozó golyó, hanem könnyes szemű magyarok cirógatják a tekintetükkel." De azt is leírja, hogy mielőtt Szegedre hozták, természetesen zászlóval fölvonult előtte az egész ezred, József főherceg, az ezredparancsnok és az egész tiszti kar, és a tábori mise keretében a tábori lelkész beszentelte a fatörzset. 21 Két nappal később, július 13-án újabb tudósítás van a Szegedi Naplóban, amely arról számol be, hogy a doberdói fát vasárnap fogják ünnepélyesen átadni, illetve az ezredtől a város átvenni. Részletesen leírja, hogy kik fognak beszédet mondani, és milyen részből fog az ünnepség állni. A tudósítás végén egy rövid mondatban beszámol arról: „A nemzeti szalaggal díszített, körülbelül 3 m-es fatörzset már beszállították a kultúrpalotába. Az ünnepély az épület előtt folyik le, utána a Hősök Fáját állandó helyére teszik, a képtári nagy teremben. "

22 Július 16-án a Szegedi Napló ismét csak rövid tudósításban jelzi, hogy aznap délelőtt kerül sor az ünnepélyes fa-átadásra, és megjegyzi utolsó mondatában: „...Hiszen nincsen olyan család, amelynek közelebbi vagy távolabbi tagja ne harcolt volna a fa alatt és így nincs olyan család, melynek közvetlenül vagy közvetve nem képezne szent emléket a holnap délelőtt átadandó történelmi fa."

25 Július 18-án, kedden a Szegedi Napló terjedelmes cikkben írja le, hogy miként került sor vasárnap délelőtt a kultúrpalota előtt megrendezett nagy ünnepségre. Itt arról beszél, hogy a sok golyótól tépett szilfatörzs miként lett tanúja a szegedi fiúk helytállásának. Ismét elhangzik a fa hazahozatalának indoka: „A szegedi vitézek harcainak ezt a néma tanúját hazaküldték Szegedre, szeretetteljes üdvözlettel és a véres harcok örök emlékéül, s a város közönsége most ereklyéi gyűjteményében, a múzeumban helyezi el.„

2A Elmondja, hogy a fatörzset a kultúrpalota főbejárata előtt helyezték el, nemzetiszín szalagokkal díszítették, díszes bokrokkal vették körül, sőt, három szegedi lány még gyönyörű babérkoszorút is helyezett a fára. Lelkes beszédek hangzottak el, amelyek méltatták a magyarok és ezen belül a szegediek dicsőségét. 21 Szegedi Napló, 1916. július 11. 5. old. 22 Szegedi Napló, 1916. július 13. 5. old. 23 Szegedi Napló, 1916. július 16. 6. old. A „ma, tegnap, holnap" utalások többször tévesen szerepelnek a tudósításokban. Z. I. 24 Szegedi Napló, 1916. július 8. 5. old.