A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében

A fakatona ezen méltatlan, lépcsőházi pozícióban töltött évtizedeket, míg 1985-ben az újonnan megnyíló várostörténeti múzeum épületében, a Fekete házban rendezett I. világháborús kiállításon megjelenhetett a nagyközönség előtt. Ezt követően Budapestre, a budai Várba vitték, ahol a Magyar Nemzeti Galériában egy nagyszabású I. világháborús kiállításon szerepelt. Visszatérte után, 1986-ban bekerült a Fekete házban rendezett állandó történeti kiállításba, és egészen napjainkig ott látható. Időközben restauráláson is átesett (1995) és ma hirdeti a szegediek által ismét büszkén vállalt I. világháborús hősök és az akkor elhunyt szegedi katonák méltó emlékét. * * * Amint a tanulmány elején arról már szó esett, a szegediek három jelentősebb katonai alakulattal vettek részt a háborúban. Ezek az 5. honvéd gyalogezred, a 3. huszárezred, és a magyar királyi 46-os gyalogezred. A háború kitörése után a 46. gyalogezred előbb a szerbiai frontra, majd nem sokkal ezután az Oroszország elleni frontra, a Kárpátokba került és súlyos harcokban vett részt Przemysl környékén. Az elkeseredett ellenséggel és a hideg téllel folytatott harcban a 46-osok súlyos vereségeket szenvedtek ugyan, de hősiesen helytálltak. 1915. május 23-án az addig szövetségesnek számító Olaszország az Antant hatalmak oldalára állt és hadat üzent a központi hatalmaknak. így Magyarország is hadiállapotba került Olaszországgal, ezért az osztrák-magyar hadsereg jelentős részét át kellett csoportosítani az új frontra. így került sor a szegedi 46-osok olasz frontra küldésére, amely május végén, június elején, több napos vonatozás révén történt meg. Június 5-én már új helyükön, a karintiai fronton voltak és innen néhány hét múlva, 1915. június 26-27-én az ezredet átcsoportosították a karintiai frontról vonaton, a doberdói fennsíkra.

10 A Doberdói fennsík a mai térképen nézve, az Olaszország Szlovénia közti határrészen található és gyakorlatüag a tengerparttól északi irányban húzódik, az így kialakult front a mai térképek szerint egészen az osztrák határig terjedt. Ennek a területnek észak-déli irányban éles határt jelentett az Isonzó folyó, amelynek túloldalán az olaszok voltak, velük szemben, az itt található Karszt hegység szikláin az osztrák-magyar hadsereg katonái. Ez a terület nagyjából félúton található a Trieszt-Udine, két nagyváros közti területen. Az elkeseredett háború éppen abból alakult ki, hogy az olaszok támadtak és keleti irányban akartak nyomulni, a védekezők viszont maximálisan kihasználták az Isonzó folyó nyújtotta természetes védelmi lehetőségét, illetve a mögötte elterülő Karszt hegység sziklás adottságait. Azonban gyorsan megrekedt az olaszok támadása, jóllehet a fegyveres erőik számban és az általuk képviselt haditechnikában egyaránt fölényben voltak. Köszönhető ez elsősorban a katonák hősies helytállásának, akik 1915 nyarán az iszo10 Mindazok a 46-osok katonai tevékenységére vonatkozó megállapítások, amelyeket itt közlünk, AJTAY Endre: A volt Cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918. Szeged, 1933. című kötetből származnak. A vonatkozó rész, amelyről itt beszélünk, és idéztünk 106-111. old. Itt szeretnék köszönetet mondani a tanulmány anyaggyűjtéséhez nyújtott segítségéért Lovászi Józsefnének, a Somogyi Könyvtár főkönyvtárosának.