A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében

ta: „Przemyslt védő szegedi 5. honvéd gyalogezred", és a másik „Magyar kir. szegedi 5. honvéd pótzászlóalj," jelképezve a fogságba esett katonákat. A katona a Széchenyi-téren és kiváltképp a múzeumban elhelyezve sajátos és népszerű utóéletet mondhat magáénak. A korabeli hagyomány szerint számos édesanya vélte fölfedezni a szoborban saját katonafiát. Ezért az ilyen fajta múzeumlátogatások sokszor könnyhullatás közepette, a háborúban elhunyt fiúra történő megemlékezés jegyében zajlottak. Apró Ferenc idézi, hogy Tömörkény István: „A fiú" c. tárcájában leírja, egy idős falusi asszony is ily módon járt a múzeumba, időről-időre meglátogatva a szobrot. Kisírta magát, majd távozóban visszanézett és így szólt: „A gyüvő hétön mögint begyüvök a fiamhoz."

8 A fakatona a Tömörkény és Móra által elmondottakból következően 1919-től véglegesen bevonult a szegedi múzeum nyilvántartásába. Azt is tudjuk Móra elbeszéléséből, hogy az egész I. világháborús anyagból, — amely a különböző hadseregeket és a frontokat megjárt személyektől alapvetően adományokból származott, — külön kiállítási részt rendeztek be és ezt a szegediek rendszeresen és nagy tisztelettel látogatták.

9 így volt ez egészen 1945-ig. Az új politikai kurzus sajnálatos módon, mint az előző politikai rendszer ideológiai tartozékát, a hazafiasságot és az áldozatkészséget, a hősi halált halt katonák emlékét is olyan tradíciónak tekintette, amelyet ki kell irtani az új rendszer gondolkodásából. Ezért került sor az I. világháború emlékeit megörökítő emléktáblák, emlékművek jelentős részének eltávolítására. Más politikai megfontolásokból következően hamarosan lemeszelték, majd levakolták a Hősök kapuja képeit és eltávolították a múzeumban lévő I. világháborús anyagot is. A magyar katonák hősi helytállását övező tiszteletet felváltotta a proletár internacionalizmus semmitmondó propaganda szövege. A fakatona a múzeumban bekerült a munkatársak belső közlekedését szolgáló csigalépcső aljába. Egy idő után pedig ezt is eltakarták egy vászonfüggönnyel. Bizonyára még az ott közlekedő, kizárólag csak a múzeumi és könyvtári dolgozók elől is el akarták takarni a szobrot. A múzeumi legendárium tudni véli, hogy a 70-es években éjjeliőri szolgálatot teljesítő nyugdíjas rendőr, aki büszkén hirdette, hogy éjszakai szolgálatában nem fél, mert vele van hajdani szolgálati fegyvere, pisztolya is, egy alkalommal „kalandba" keveredett a fakatonával. A történet szerint éjszaka a folyosón szokásos ellenőrző körútján végighaladva, a rossz világítás közepette úgy vélte, mintha valaki mozogna a csigalépcső aljában. Fölszólítására az ismeretlennek vélt személy nem reagált és mivel a nyári időszak miatt az épületben több helyen nyitva lévő ablak, illetve nyitva hagyott ajtó révén a fakatonát félig eltakaró vászon a huzatban meglebbent, ezt az éjjeliőr az ismeretlen támadásának jeleként értelmezte és pisztolyával rálőtt. így a fakatona kapta a lövést. Eddig a történet, amelyet az akkor ott dolgozók évtizedek múlva is mosolyogva meséltek. Tény viszont, hogy a katonán semmiféle lövés okozta sérülés nem látható. 8 APRÓ Ferenc: i. m. 15. Apró megjegyzi, hogy ez az Öreg regruták. Budapest, 1959. 455-456. oidal műben található. 9 A gyűjtemény létrejöttére Id.: ZOMBORI István: Az I. világháború emlékei a szegedi múzeum gyűjteményében. In: Történeti Muzeológiai Szemle 5. 2005. Sajtó alatt.