A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében

„Visszavonul a fahonvéd. Ez is csak olyan honvéddel történhetik meg, amelyik fából van. Szentgyörgyi István kitűnő szobra, fahonvéd, amely eddig ott őrködött a Széchenyi-téren, látva a közjótékonyság kiveszését, elhatározta, hogy visszavonul. Húszezer helyett mindössze csak néhány szöget vertek bele s a honvéd bizonyára szégyellte mutogatni a félig sem kész vaspáncélját, mely a Luca-széket is meghaladó gyorsasággal készült. A szobrot beszállították a kultúrpalota előcsarnokába, mert ha szögeket nem láthatott, lásson legalább egy kis kultúrát. Tavasszal majd megint kihozzák téli fedezékéből a honvéd-szobrot s újból kezdődik a szög beverés, talán nem is a honvédba, hanem a jó ötlet koporsójába." Mindebből látható, hogy a szobor télire bekerült a Kultúrpalotába, ahol a szegediek kellő tisztelettel látogathatták. Nyilvánvaló, hogy a fa építmény ott maradt a Széchenyi-téren, annál is inkább, mert 1916, 1917 és 1918 nyarát is ott töltötte, sőt, 1919 júniusáig ott volt, amint az most idézésre kerülő Móra-féle leltári beszámolóban olvasható. A Szépművészeti Leltárkönyv 1919. június 29-i számában, 214-es bejegyzési szám alatt a következőket írja: „Szentgyörgyi István: Honvéd-szobor fából. Életnagyságban fatalpazaton. Szuronyos fegyverét »labhoz« tartásban fogó, köpenyes őrszemet ábrázol. Szentgyörgyi István szobrászművész az 5. honvéd gy.e. népfelkelő hadnagya faragta 1915-ben, a Szegedi Vöröskereszt megbízásából, arra a célra, hogy a »hazafias áldozatkészség« szobra gyanánt szolgáljon, amelybe a közönség vasszögeket ver néhány korona ellenében, amelyet jótékony hadicélra fordítanak. A »hazafias áldozatkészség« szobrai német mintára jöttek divatba Magyarországon, — nagyobb kárára a művészetnek, mint amennyi hasznára a közjótékonyságnak. Szentgyörgyi művészi alkotását is egészen tönkre tevén a belevert vasszögek, amelyen különben nem takarják az egész szobrot, ennyire már nem futotta a hazafias áldozatkészség. A szobrot Szentgyörgyi vagy félévig faragta a Kultúrpalotában, leleplezése a Széchenyi-téren történt és ott állt a szobor egy faketrecben, egész 1919. júniusáig, amikor a város tanácsa 15.137/1919 száma beutalta a múzeumba. (L.S.K. 129/1919.) Értéke. 1500 K., (A művész. 1000 K. tiszteletdíjat kapott a Vöröskereszttől). " A szobor magassága 208 cm, talpazatán a felirat: 1914-1915. A szobor a Móra-féle leltározást leszámítva, nem volt nyüvántartásban. Jelen tanulmány írása során kapta a Történeti Gyűjteményben a 2004.11.1. leltári számot. Mindebből látható, hogy az a rossz érzés és felháborodás, amely Mórában már a szobor fölállítása kapcsán keletkezett, az 1919-ig tovább élt. Az viszont tény, bár jelenleg nem állt módunkban megszámolni, hogy a 20.000 szög nem került bele a szoborba. Kétségtelen viszont, hogy több ezer látható rajta. A mellékelt fényképeken igyekeztünk bemutatni, hogy egy meghatározott rend szerint készült a szögek beverése. A sapka teljes egészében szögekkel van borítva, a katona egyenruhájának gallérja úgy szintén, illetve a köpeny az alsó részétől fölfelé haladva, kihagyva a mellkas bal oldalát, a szív fölötti részt, amely teljesen csupasz marad, kivéve egy kitüntetés-szerű formát, amely néhány szögből :'M. A katona derékmagasságában 4 tölténytartót faragott a szobrász, ahogy ez a katonai fölszerelésnek is része volt. Ezen a 4 patrontáskán 4 ezüstből készült lemezt találunk, díszes fölirattal. A balkéz alatt két azonos szövegű felirat: „Szeged róm. kath. tanítóképző." Két tábla található a jobb kéznél lévő két töltény táskán, fölira-