A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

LENGYEL András: József Attila „kedves fiatal professzora”. Tóth Béla (1897-1958)

sedre vonatkozóan M. [=Magyari] azt mondta, hogy neki nincs ingerenciája az V. u. o.-ra. Különben, hogy az idén már a tanári megbízások előtt publikálják az ösz­töndíjak adományozását, ezzel szinte lehetetlenné is válik amannak megszerzése. No de ha ez nem is sikerül [,] ne kedvetlenítsen el, hiszen ott lesz az Ecole-ból való fizetésed az ösztöndíj kiegészítésére." (Az ösztöndíjat egyébként ekkor 2000 pengőre emelték föl, „s indokolt esetben lehet számítani tandíjsegélyre" is.) Az 1927/28. tanévbeli párizsi ösztöndíjas évéről kicsit többet tudunk, mint amennyit a megelőzőről. Régi lakásában élt ekkor is, de ez évben az Elő Keleti Nyelvek Nemzeti Iskoláján (École Nationale des Langues Orientales Vivantes) cseh tanulmányokat folytatott. Tanára itt „Monsieur Dominois" volt. A cseh nyelvi diplomát 1928. július 31-én kapta meg. Ekkor már csehszlovákiai (prágai) szlavistákkal, például Pavel Bujnakkal is kapcsolatban állott. (Érdeklődésének ez az iránya nyilvánvalóan összefüggött szülőföldje sorsával, Zólyom szlovák im­périum alá kerülésével.) Sorsa azonban változatlanul bizonytalan volt. Jól dokumentálja ezt egyik pá­rizsi magyar ismerősének, Szekula Ágnesnek hozzá írott, sorsán töprengő levele. „Nem szabad az elkeseredett értékes otthoniak számát szaporítania, ez nem lehet Programm" — írta neki Szekula június 29-én. „Mielőtt elutazik innen kellene talán mégis itteni összeköttetéseit rendeznie, arra az esetre is, ha megkapja az ösztön­díját, arra is, ha ehelyett azt a bizonyos otthoni vidéki állást ajánlanák majd fel." A vidéki tanári állás azonban, Szekula Ágnes szerint sem igen felelt volna meg neki. „Maradna tehát mégis a párisi lehetőség és itt ismét kétféle szempontból kellene mérlegelnie; azt a bizonyos hírszolgáltatást valahogy úgy kombinálni és realizálni, hogy hazafelé is hasznos és magyar érdekből is hézagpótló legyen; ezzel [...1 a saját dolgán is nagyot lódíthatna. Elvégre Ottlik pl. Genfben ilyesfélét csinál, mint sajtófunkcionárius." „Ha viszont a hivatalos magyar körök erről sehogy vagy csak rosszallólag vennének tudomást, úgy megcsinálhatja még a saját karrierjét, anélkül, hogy ártson otthon." Az itt fölmerülő „sajtófunkcionáriusi", hírszolgáltató feladatkörről, mint lehe­tőségről semmi közelebbit nem tudunk. Csak sejthető, hogy ez a munkakör, ha megvalósul, Párizsból „hazafelé" továbbított volna politikailag és üzletileg haszno­sítható híreket, s ennek alapja Tóth Béla széles körű nyelvismerete és franciaor­szági tájékozottsága és kapcsolatrendszere lehetett volna. Ám már az ötlet puszta fölmerülése is a pályamódosulás jele; egy nagy reményekre jogosító bölcsészpálya „praktikus" életpályára való átállításának gondolata merült itt föl. 7 Szegeden, s Szegedet követően ugyanis Tóth Béla még hagyományos filosz-stú­diumok művelője volt. írásai, amelyek itt-ott megjelentek, egy franciás orientá­ciójú, nyelvtudását különböző irodalom- és gondolkodástörténeti témák földolgo­zásában kamatoztató tudósjelölt írásai. Még 1925-ben, szegedi tanárkodása idején jelent meg a párizsi Revue des Études Hongroises et finno-ougriennes azévi 1-2. számában Un apôtre français de Petoß: Thaies Bernard című irodalomtörténeti dol­gozata. Még ugyancsak szegedi időszakának terméke A felvilágosodás és poli­tikai romanticizmus című eszmetörténeti írása, amelyet a Társadalomtudomány 1925. július-augusztusi száma közölt. Ez, persze, már némi elmozdulást jelez a

Next

/
Thumbnails
Contents