A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

derosztály egy-egy jó, értelmes instruktorja lemenjen Makóra és megvizsgálja a pártszervezet belső helyzetét."

55

) E kritikus csoport túl puhának tartotta az MKP politikai stílusát, ezért is igyekezett önálló kezdeményezésekkel élni, ennek volt egyik megnyilvánulása a Pfeiffer-gyűlés megzavarása. A kisgazda összejövetel botrányba fullasztása miatt Makón azonban az MKP még a Baloldali Blokkon belül is elszigetelődött, ugyanis a — normasértés súlyossága folytán — a helyi szociáldemokraták és a Nemzeti Parasztpárt makói képviselői is elhatárolódtak a július 21-én történtektől. („Az SZDP sajnos ellenünk fordult és ugyancsak ez a helyzet az NPP-vel is"

56 — olvasható a kommunista pártszervezet július 23-ai vezetőségi ülésén készült jegyzőkönyvben.) A helyzet komolyságát mutatja, hogy a kisgazda összejövetel megzavarása miatti tiltakozás jeleként két személy kilépett a makói MKP szervezetből. Erről Sárvári György, a vezetőség tagja számolt be: „A MAV-nál két párttag arra hivatkozással, hogy a vasárnapi tüntetéssel nem azonosítja magát, kilépett."

57 Sárvári nyugtatásként tette hozzá: „Nem nagy kár értük, mert több mint fél éve nem fizették a tagdíjat."

5 „... PARRAGI ÉS PFEIFFER URAK NEKIK TÖBBET ÉRNEK, MINT MAKÓ JÖVŐJE" (A kisgazdák kivonulnak a képviselőtestületből) A makói gyűlés megzavarása belpolitikai téren is hangos botrányt okozott. Pfeiffer Zoltán szerint „a demokrácia szégyene,"

59 ami történt. (Az ügy azonban tovább növelte — a pártközvéleményben egyébként sem népszerűtlen — Pfeiffer ismertségét és nimbuszát. Talán nem állunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, a makói botránynak és az azt követő sajtóvisszhangnak is szerepe lehetett abban, hogy a július 21-én lezajlott provokáció után másfél hónappal, szeptember 7-én az igazságügyi államtitkárt beválasztották a Független Kisgazdapárt legfőbb döntéshozó szervébe, a Politikai Bizottságba.) Az országos kisgazda sajtó pedig nem mulasztotta el a lehetőséget, hogy az eset kapcsán is rávilágítson a kommunistáknak a demokratikus politikai kultúrát sértő közéleti stílusára. „A népgyűlés nem akadémiai ülés s épp a demokráciában nem szabad könnyelműen szordínót szereltetni a tömegek nyelvére. Kiváltképpen egy nagy párt nagygyűlésén. Más azonban az, amikor kifejezett szavak, mondatok mellett vagy ellen tüntet a tömeg és más az, amikor szónokok egyáltalában nem szólhatnak. Sem tetszetősen, sem ellentmondást érdemlően, mert csak a hallgatóság beszél vagy a hallgató tömeg egy része vaklármázik. A demokrácia illemtanába sehogyan sem fér meg a szónémító vaklárma s nem a demokrácia ügyeit szolgálják azok a pártok, amelyek termékeny vita helyett politikai gyűlések megzavarása terén vitéz55 Uo. 56 CSML MSZMP CSMBA 27. f. 4. őe. 57 Uo. 58 Uo. 59 Kis Újság, 1946. július 28. 2. p.