A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján
kednek" 60 — fogalmazott a Kis Újság. A kisgazda szellemiségű hetilap, az Igazság radikálisabb hangot ütött meg: „A makói kisgazdák kemény öklei nem sújtottak le a már nem is felelőtlen, hanem jó előre megszervezett és betanított rendbontókra, mert a makói és az ország minden parasztja tudtában van a politizálás, a koalíció fontosságának. És tudják a kisgazdák azt is, hogy jó pénz kibocsátásának előestéjén nem szolgálja a békét, a megnyugvást, az erősödést, ha öklüket használják. A makói kisgazdák önfegyelme, lelki és testi mértéktartása példa lehet a többi párt tagjai előtt is. Csak az ilyen magatartással lehet remélni a nemzet nyugalmának minél hamarabbi helyreállítását." 61 („Ami pedig a provokációt és az önfegyelmet illeti, itt is valótlanságot állít a cikkíró. Éppen a munkáspárti tömegek nem hagyták magukat provokálni a szónokoktól [...] Mert a gyűlésen bizony a szónokok provokálták a tömeget, amikor söpredéknek nevezték, részeg, zöldinges, nyilas, SS sapkas, 62 « és mit tudom én még minden provokáló jelzővel nem illették őket, pofonokat ígértek, karhatalmat követeltek és kimondottan azt szerették volna elérni, hogy verekedésbe, népítélet-be fúljon a gyűlés. A megjelent nagygazda gentry Kalot ifjúsági kisgazda tömegek demokratikus mivoltára pedig jellemző az, hogy mihez tapsoltak. Mikor a szónokok becsmérelték, gyalázták a megjelent más pártállásúakat, karhatalmat emlegettek, akkor hangosak voltak, tüntetően tapsoltak" 63 — replikázott az Igazság írására a Makói Népújság publicistája.) Szőnyi Imre, a makói kisgazdák vezetője a megzavart gyűlést követően kijelentette: „szégyenli magát" 64 amiatt, hogy Makón ilyen megtörténhetett. Az FKGP helyi irányítói azonban nem elégedtek meg önmagában azzal, hogy felháborodnak és tiltakoznak, hanem határozott politikai cselekvésre szánták el magukat. Döntést hoztak arról, hogy válaszként a Kisgazdapárt képviselőtestületi tagjai bojkottálni fogják a „városi parlament" üléseit. A makói képviselőtestület a július 21-ei incidens másnapján ült össze. Rendkívüli ülést kellett ugyanis tartani — a B-listára került tisztviselők és alkalmazottak ügyében. A közgyűlés megnyitását követően Erdei Imre, a Független Kisgazdapárt delegáltja kért napirend előtti felszólalásra lehetőséget. Az akkor hatályos 60 Kis Újság, 1946. július 25. 2. p. 61 Igazság, 1946. augusztus 2. 5. p. 62 A Makói Népújság újságírója szerint a kisgazda vezetők a tömeget „zöldingesnek" és „nyilasnak" nevezték. A valóságban bizonyára eleve csak a provokátorok egy részére vonatkozóan hangoztathatták az FKGP-sek mindezt. A II. világháború után szerte az országban, így Makón is gyakori jelenség volt, hogy az egykori kisnyilasok sebtében az új korszak hajnalán az MKP tagjaivá váltak. Még a hivatalos helyi párttörténetírás is elismeri, hogy így bekerültek a mozgalomba „nem oda való elemek". (Makó az első felszabadult magyar város. 72. p.) A kisnyilasok körében ekkoriban követett taktika volt, hogy beléptek a Kommunista Pártba, ezáltal próbálták elkerülni az internálást. Ebből kiindulva nem lehetetlen, hogy most éppen kommunista „mezben" volt kisnyilasok is részét képezték a botrányt keltő csoportosulásnak. Ezt történeti eszközökkel bizonyítani immáron képtelenség, hiszen erre nézve nincsenek további forrásaink. Valószínűleg nem véletlen azonban, hogy a kisgazdák „nyilast" kiállítottak. E következtetések alapján ismét egy XX. századi paradoxonra bukkanhatunk: hitehagyott korábbi szélsőjobboldaliak is közreműködtek a német megszállás után kibontakozott nemzeti ellenállás egyik szereplőjének, Pfeiffer Zoltánnak, Bajcsy-Zsilinszky Endre barátjának a kifütyülésében, akit 1946-ra — mint már láthattuk — a baloldali sajtóban pusztán fasisztamentőként, fasisztabarátként emlegettek. 63 Makói Népújság, 1946. augusztus 6. 3. p. 64 Makói Népújság, 1946. július 23. 2. p.
