A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

KLEM Rita: Kéthy Anna 1922-es választási kampánya

megvalósult a nőmozgalom egyik fontos célja, nevezetesen az: „hogy a nők kívánságainak ne a férfiak, hanem maguk a nők legyenek szószólói."

34 A pártra és a nőmozgalomra nehéz küzdelmek vártak, hiszen az ellenforradalmi periódus szakított a nőemancipáció korlátozottabb formájával, a keresztény feminizmus művelődési célkitűzéseivel is. A nőt visszaküldte a családi életbe, s státuszát a társadalomban az szabta meg, hogy hogyan értékelte a családfenntartó férfi helyzetét a társadalom. Egymásnak ellentmondó, sőt élesebb megfogalmazásban már egymást kizáró hivatásként tüntették fel a családanyai és a kenyérkereső nő hivatását.

35 Az ellenforradalmi kurzus első számú ideológusa Prohászka Ottokár fogalmazta meg a nő társadalmi küldetését: „feleljen meg férje kívánságainak és utánozza azokat a derült, jólelkű asszonyokat, akik nem panaszolják fel, hogy nőnek születtek, nem nagyítják állapotuk nehézségeit, nem nézik szolgai tehernek az anyaságot, melytől féltik életüket és szépségüket, hanem föltalálják magukat hivatásukban, s tényleg beválnak, mint a férfi segítőtársa."

36 A világháború után rendezett első nagyobb szabású nemzetközi nőkongresszusra 1920-ban, Genfben került sor. Ezen az ülésen tizenegy határozati pont elfogadására került sor, melyek jól tükrözik, hogy a hagyományos harci feladatok mellett a nők munkához és képzéséhez való jogaiért folyó harc került előtérbe. A határozatból érdemes néhány pontot kiemelni, ugyanis a magyar szociáldemokrata nőmozgalom többek között ezen jogok megvalósulásáért is harcolt: 1. Minden nő választójogát és a férfiakkal egyenlő jogot a nemzeti, valamint a nemzetközi törvényhozó és végrehajtó testületekben. 2. Az anyának a házasságban is ugyanannyi joga legyen gyermeke felett, mint az apának. 3. A képesítés minden fajtáját, akár az elmélet, akár a gyakorlat vagy a szakképzés terén, mindkét nem egyenlő feltételek mellett érhesse el. 4. Egyenlő munkáért egyenlő bért, mind a nőnek, mind a férfinak. 5. Egyenlő, magasabb erkölcsöt férfiak és nők számára; a leánykereskedelem elnyomását, a prostitúció megszüntetését, és minden olyan törvény, rendelet vagy szokásjog érvénytelenítését, amely e tekintetben külön rendelkezéseket tartalmaz a nőkre vagy bizonyos osztálybeli nőkre nézve. 6. Ismertessék el a nő joga a munkára, akár házasságban él, akár hajadon, a nő munkájának semmiféle más szabályozása, mint a férfi munkájáé ne legyen elrendelhető akarata ellenére, a nőre, mint anyára vonatkozó rendelkezések ne károsítsák őt gazdaságilag, és minden munkaszabályzat, melyet a jövőben alkotnak, állapítsa meg a nők és a férfiak jogegyelőségét.

37 Az 1920-as választásokon résztvevő pártok közül a szociáldemokraták intenzíven foglalkoztak a nők politikai felvilágosításával, iskoláztatásával, a párt komoly harcot folytatott a nők aktív és passzív választójogának elérése érde34 Nömunkás, 1920. január 1. 1. p. 35 N. SZEGVÁRI Katalin: Út a nők egyenjogúságához. Bp. 1981. 177. p. 36 N. SZEGVÁRI Katalin: i. m. 178. p. 37 N. SZEGVÁRI Katalin: i. m. 181-182. p.